Interjú
Mia Hansen-Løve
2011-04. szám / Köves Gábor
2005-ben Humbert Balsan, Tarr Béla A londoni férfi című filmjének producere öngyilkos lett. A szerzői filmeket pártoló francia producer alakja ihlette Mia Hansen-Løve nálunk is bemutatott játékfilmjét: a Gyermekeim apja Balsan utolsó heteinek (hangsúlyozottan) fikciós krónikája, melyben feltűnik egy (hangsúlyozottan) fikciós Tarr Béla is.
A 30 éves rendezőnővel Párizsban beszélgettünk a sajátos munkamódszereiről híres producerről.
Milyen kapcsolat fűzte Balsanhoz?
M. H.-L.: Úgy egy éve ismerhettük egymást, mielőtt öngyilkos lett. Kb. 10–15 alkalommal találkoztunk. Úgy volt, hogy ő lesz az első nagyjátékfilmem producere. Rövid munkakapcsolat volt a miénk, de mégsem mondanám szokványosnak.
Mi volt a nem szokványos benne?
M. H.-L.: Az, amit egyébként sokan a szemére vetettek. Hogy tulajdonképpen vakon bízott a filmeseiben, nem hallgatott semmire, csak az intuícióira. És ha azok azt súgták neki, hogy ezt vagy azt a művészt fel kell karolnia, akkor így is tett, nem voltak további feltételek, amiknek meg kellett felelni. Ő volt az, aki miután látta a rövidfilmemet, kapcsolatba lépett velem, egy 23 éves kezdővel. Ilyen gyakorlatilag nincs is, mert a dolgok normálisan úgy működnek, legalábbis egy elsőfilmes esetében, hogy otthagyod a forgatókönyvedet a producernél, s ha szerencséd van, de tényleg csak akkor, negyed vagy fél év múlva felhív egy asszisztens, s te megnézheted, mi maradt a munkádból. Amikor vége lett a beszélgetésünknek, mondtam, hogy ott hagynám neki a forgatókönyvemet, ha van ideje, olvassa el. Mire ő, hogy nem kell neki elolvasnia, jók a megérzései, csináljuk meg. Aztán néhány nap múlva felhívott. Épp lerobbant az autója, mondta, nem tudja mivel agyonütni az időt, s elkezdte mesélni az életét. Aztán egyszer csak, mint a világ legtermészetesebb dolga, megemlítette, hogy egyébként elolvasta a könyvet, tetszett neki.
Ez a bohémnak tűnő hozzáállás okozhatta a vesztét is?
M. H.-L.: Ez is egyike lehetett az okoknak, de az öngyilkosságát aligha lehet kizárólag a filmkészítéshez fűződő viszonyával magyarázni. Bizonyára voltak olyan gyengéi, amikről a külvilág nem tudhatott. De engem nem az okok érdekeltek, a film nem tesz kísérletet, hogy megmagyarázza az öngyilkosságot.
| hirdetés
 |
|
De azt megmutatja, hogyan nem kifizetődő producerkedni.
M. H.-L.: Az biztos, hogy a káosznak, a spontaneitásnak és a merészségnek az az elegye, ami őt jellemezte, nem a bevett produceri hozzáállás. A káoszt megtalálja más producereknél is, de amikor elérkezünk a pénzhez, rögtön szigorodni kezd a légkör. De nem nála. Olyan őrült kockázatot, mint Humbert, mások nem vállalnak. Nekem végül nem volt alkalmam együtt dolgozni vele, úgyhogy lehet, hogy így egy másik embert ismertem meg, mint azok, akik forgattak vele, s ki voltak téve a különféle bizonytalanságoknak.
A Gyermekeim apjában feltűnik egy Stigre keresztelt, nehezen kezelhető filmművész, akinek a kiléte állandó magyarázkodásra késztette, sokan ugyanis Tarr Bélát vélték felismerni a karakterben.
M. H.-L.: Én is a sajtóban olvastam erről először. Korábban ugyanis egy szóval nem említettem Tarr Bélát a filmmel kapcsolatban. Majd jöttek az újságírói kérdések: most akkor Tarr vagy nem Tarr. Nem Tarr – ez a válaszom. De az igaz, hogy a karakter egyes vonásait azok a történetek ihlették, amiket itt Párizsban Tarról, a filmjeiről és A londoni férfi produkciós nehézségeiről hallottam Humbert köreiben. Soha nem találkoztam Tarr Bélával, így nem is lehetett saját véleményem róla. De bárki bármit is mondott Tarról meg A londoni férfi nehézségeiről, ami számomra lényeges volt, hogy milyen fontos szerepet játszott ez a művész a producere életében. Bármilyen másfajta szándék csak félrevitte volna a filmet.
Volt, aki még Lars von Triert is belelátta a figurába.
M. H.-L.: Lars Von Trier szóba sem került a beszélgetéseink során, habár az egyik filmjének Humbert volt a producere. Nem mintha olyan sokat beszéltünk volna más filmekről vagy filmrendezőkről, de arról tudtam, hogy Humbert épp Tarr Béla filmjén dolgozik, s hogy ez a munka szinte minden idejét lefoglalja. De nem a keserűség beszélt belőle, mert nagyon is büszke volt erre a filmre, de nem tudta úgy kézben tartani a dolgokat, ahogy azt szerette volna.
Balsan családja szerette a Gyermekeim apját?
M. H.-L.: Az anyjával és a feleségével beszéltem. Ők szerették. De a lányai, ha jól tudom, nem akarták megnézni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
