PM Online | Korábbi cikkeink

Michael Fassbendert nem láthatjuk a jövőre mozikba kerülő Spider-Man film főgonoszaként, de csak azért nem, mert a hollywoodi ajánlatokat zsákszámra kapó, 34 éves ír színész inkább az X-Men – Az elsők főgonoszát választotta.

Az Éhségben és a Becstelen brigantykban feltűnt Fassbenderért ma oly nagy a sorban állás, hogy a színész kedvére válogathat a jobbnál jobb szerepajánlatok közül. A bőség zavara tartós állapotnak ígérkezik, és ha a június 2-án mozikba kerülő X-Men – Az elsők (melyben Fassbender a fiatal Magnetót, James McAvoy pedig Xaviert, a pályakezdő professzort alakítja) beváltja a hozzá fűzött reményeket, a Fassbender-fanklubok piacán még az eddigieknél is nagyobb felfutás várható.

Az első három X-Men-filmben Ian McKellen játszotta Magnetót. Tanulmányozta az elődje alakítását?
M. F.: Az eddigi filmeket éppúgy kiindulásul vettem, mint a képregényben fellelhető információkat. De nem akartam túlságosan beletanulni az ismert pózokba, már csak azért sem, mert ezek a már ereje teljében lévő Magneto gesztusai, az én Magnetóm pedig még csak most ismerkedik az erejével, most tanulja, legfőképpen Charles segítségével, hogy hogyan használja, jóra vagy rosszra, az erejét.

Simán megkapta a szerepet?
M. F.: Simán, de azért volt vele munkám. Tartottunk egy próbát, egy screen testet James McAvoyjal. A próba alkalmával Jamesnek már nem volt vesztenivalója, mert túl volt már a szerződés aláírásán, szemben velem, aki új fiúnak számítottam.

Eddig főleg művészfilmes körökben forgott, arthouse darabokban szerepelt. Az X-Men – Az elsők viszont egy tőrőlmetszett hollywoodi blockbuster.
M. F.: Mindenevő vagyok, az arthouse és a hollywoodi blockbuster nekem éppúgy bejön, jöhet mindkettő, ha minőséget képvisel. Egy megrögzött filmrajongónak, mint amilyen én is vagyok, mi sem kellemesebb elfoglaltság, mint e két véglet között, minőségi mozik közt ingázni.

Magneto karakterét aligha lehet megvádolni azzal, hogy egysíkú figura lenne.
M. F.: Nagyon komoly múlt áll mögötte, és nagyon határozott célok vezérlik, ez már a legelső színrelépésekor világos. Sérült lélek, aki senkit sem enged a közelébe férkőzni. A bosszú élteti. Persze, ki ne ismerné a klasszikus, ördögi vigyorú übergonoszokat, tele van velük a filmtörténet, annak is elsősorban a fantasztikus tagozata, az ölükben macskát simogató rémekkel. Magneto egy másik osztályban focizik, s nem csak azért, mert nincs macskája. Ami igazán érdekessé teszi, hogy egy alapvetően jóságos valaki van elveszve benne. Megpróbálta a jóságot, nem jött be neki. Megjárta a koncentrációs táborokat, úgyhogy elég alapos ismereteket szerzett a világban uralkodó gyűlöletről, a rasszizmusról. A koncentrációs táborban ismerte meg nagy szerelmét, Magdát, aki később a felesége lett, de amikor a lányuk egy tűzvészben odaveszett, és a férfi szörnyű bosszút állt a tragédiáért, az asszony elhagyta. Habár ez így nincs kimondva, de Magneto bosszúvágyának legfőbb oka, hogy úgy érzi, az emberiség nem is egyszer elárulta.

Otthon volt a képregényekben, mielőtt elvállalta a filmet?
M. F.: Az igazat megvallva, sosem voltam oda a képregényekért, de most persze be kellett hoznom a lemaradást. Ahogy beleástam magam ebbe a világba, azt kellett látnom, hogy a fantasztikus külsőségek mögött szinte mindvégig ott a társadalomkritika is, ügyesen beledolgozva a történetbe.

A színészek legtöbbje egy-egy szerep kapcsán komoly kutatásba kezd, tanul és megfigyel, vagy más úton, a method acting módszerével közelít a szerepéhez. Magneto esetében a megfigyelést alaposan megnehezíthette, hogy viszonylag kevés mágneses erővel bíró szupergonosz szaladgál a világban.
M. F.: Még jó, hogy majdhogynem fél évszázados múltra tekinthet vissza a figura, és ha ő visszatekinthet, akkor én is; ez az ötvenévnyi anyag mind ott van a képregényekben. Ennél részletesebb életrajzot nem is kívánhattam volna magamnak. A bőség zavarában épp csak annyit kellett tennem, hogy kiválogassam a számomra hasznos tudnivalókat, és figyelmen kívül hagyjam a többit. Vigyáznom kellett, nehogy elvesszek a részletekben. Jól körülhatárolható, egyértelmű jellemvonásokat kerestem.

És melyek voltak ezek?
M. F.: Intelligencia, kegyetlenség, rugalmasság, állhatatosság. És sárm. Utóbbit azonban Magneto csak akkor veti be, ha úgy kívánja az érdeke, és manipulálni akar valakit.

Ha már a sármot említette; Matthew Vaughn rendező szerint az ön karaktere sok mindenben hasonlít James Bondra.
M. F.: Az instrukció az volt, hogy olyanra vegyem a figurát, amilyen Connery Bondja volt; nyers és kifinomult egy személyben. Az árva gyerek, aki úri nevelést kap, a felsőbb körökben mozog, de a proli múltja sem tűnik el nyomtalanul. Matthew ilyennek látta a figurát, úgyhogy a megjelenésében én is ezt tartottam szem előtt, de számomra az volt a legfontosabb, ami e mögött van; egy machiavellisztikus alak, aki mindenre kész a céljai elérése érdekében.