Közérzet
Nen olvasnak
2011-05. szám / Fáy Miklós
Lelőtték Oszama bin Ladent, a világ megkönnyebbülhet, vagy még azt sem tudja, megkönnyebbülhet-e, hiszen a modern történelem mindig azt igyekszik bebizonyítani, hogy semmi sem múlik egy emberen.
Ha nem Napóleon, akkor valaki más vezette volna a franciákat Oroszországba, ha nem Kutuzov, akkor valaki más veri őket vissza. Nyilván Oszama bin Laden is tudta, hogy nem a hosszú, békés öregséget választotta, amikor a gyilkolás mellett döntött. Pontosan tudta, hogy nem fogja a locsolt kertben, fák árnyékában nézegetni játszódó unokáit, úgyhogy csak az történt, aminek történnie kellett.
Utálom a terrorizmust, és nyilván azért utálom, amiért mindenki más. Mert embertelen, mert egységesít, ránk húzza az áldozati egyenruhát, a fekete műanyagzsákot. Megfosztja az ártatlanokat nemcsak az élettől, de az értelmes haláltól is, még csak föl sem áldozhatják magukat, dönteni sem lehet, hogy akarják vagy nem akarják, és elvész a nevük is, a sorsuk is, számmá változnak, egyetlenből eggyé válnak, egy a 2752 áldozatból, pont olyan, mint a háború. Titokzatos okból és titokzatos emberek miatt kell meghalni. Amikor az emberiség végre kezd leszokni a háborúzásról, meg kell védje magát azoktól, akik vissza akarják szoktatni rá. Nincs értelme keseregni Oszama bin Laden halálán, nyafogni, hogy kijárt volna neki egy tárgyalás, ahol elmondhatta volna, ami a mentségére szolgál. Azoknak is kijárt volna a tárgyalás, akik kétségbeesésükben az ablakon vetették ki magukat, mert minden oldalról közeledtek a lángok. | hirdetés
 |
|
Csak azt nem tudom elviselni, hogy a hír hallatán emberek pezsgőt bontottak, zászlókkal másztak föl a villanyoszlopokra, meghalt a cselszövő, kitört a karnevál New Yorkban. Rendes iskolában a rendes gyerekeket már a tanító nénijük megtanítja, hogy nem örülünk más ember halálának, legyen az (életkortól függően) Sztálin, Franco vagy Ceausescu, Szaddám vagy Oszama – akárki volt, nem rivalgunk üdvöket. Akit a tanító néni nem tanít meg, az elolvashatja, vagy megnézheti a tévében. Nekem ebben a témában a legerősebb élmény A fekete város vége, amikor sújt a bakó, és lekerülnek a fekete ruhák, félelmetes haláltánc kezdődik Lőcse városában, sarkaiból fordul ki a világ, a halál a gyász kezdete és nem a vége, ha normálisan élünk. De rendben van, nem lehet elvárni az amerikaiaktól, hogy Mikszáth Kálmánt olvassanak. Hanem Hemingwaybe azért mégis belenézhetnének. Nem is kell nagyon mélyre hatolniuk az anyagban, elég volna, ha a mottót elolvasnák az Akiért a harang szól elején: „minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
