Charlotte Brontë klasszikusnál is klasszikusabb regénye természetesen sokakat megihletett; az ihletettek sorában éppúgy találkozni írókkal, mint filmesekkel. Daphne Du Maurier például le se tagadhatta volna,
hogy 1938-as regényét, A Manderley-ház asszonyát (angol eredetiben: Rebecca) a Jane Eyre inspirálta – 1940-ben Alfred Hitchcock rendezett filmet a regényből Laurence Olivier és Joan Fontaine főszereplésével. Négy évvel később immár az eredeti Brontë-regény adaptációja került a filmvászonra – tegyük hozzá, nem először, hiszen már korábban is számos filmváltozat született (például egy klasszikus horror, az I Walked With a Zombie sem mentes a Jane Eyre-referenciáktól). Az első valóban jegyzett adaptáció mindenesetre az 1944-es, melyet a Mary Poppins későbbi dirigense, Robert Stevenson rendezett, míg a forgatókönyvet Aldous Huxley írta. Joan Fontaine-t ez a produkció sem tudta nélkülözni, a színésznő természetesen Jane Eyre-t alakította, Mr. Rochestert pedig Orson Welles.
Próbálkozásokban ezután sem volt hiány, 1970-ben például Susannah York és George S. Scott alakította a híres párost, de egy BBC-sorozatban a későbbi James Bond, Timothy Dalton is magára öltötte Mr. Rochester búját és bánatát. 1996-ban mindenki nagy örömére Franco Zeffirelli is elkészítette a maga változatát: a fiatal Jane-t a mostanában vámpírokkal közösködő Anna Paquin, míg a felnőtteket a mostanában Lars von Triernél drámázó Charlotte Gainsbourg és William Hurt alakította.
|
vissza
vissza a lap tetejére
