Markovics Ferenc a fotóművészet egyik legfáradhatatlanabb és legelismertebb doyenje idén ünnepli 75. születésnapját. A mai napig hatszáznál több kiállításon és pályázaton szerepeltek fotói – ezek egy része ötven különböző érem-, tárgy- és pénzdíjat nyert,
s eredményei elismeréseként 1966-ban sorai közé választotta a Photographic Society of America. Pályafutásának majd’ 60 esztendeje alatt volt többek között a Mafilm (filmgyár) standfotósa, 54 játékfilm, nemzetközi és televíziós produkció munkatársa, több sikerlap művészeti és képszerkesztője, kiállítási katalógusok megálmodója, számos könyv és kortárs szösszenet írója. Fotói között a kezdeti, fénnyel és árnyékkal operáló, magyaros motívumokra épülő „szép képektől” a ködös reggeleken és a műalkotássá emelt képes utazási beszámolókon át a híres Markovics-portrékig vezet az út.
Ahogyan ő maga mondja, legjobban az ember érdekli. Úgy, ahogyan van. Készületlenül, frakk és cicoma nélkül, maszatosan, olykor festőcsákóval a fején. Portréin hírességek meghitt pillanatai elevenednek újra, filmforgatásokon elkapott hétköznapi rezdülések engednek titkokba pillantani. Már-már zavarba ejtő az a közelség, ahonnan Anthony Quinn vagy Louis Armstrong néz velünk farkasszemet, s lenyűgöző az a távolság, melyről a Margit hídon végigkocsikázó Jurij Gagarin kap Budapest-díszletet.
Az évfordulóra a művész egy 75 képből álló, régi-új kollekcióval, valamint néhány különös meglepetéssel készül. |
vissza
vissza a lap tetejére
