PM Online | Korábbi cikkeink

„Sohasem lesz magából nagy író, ha fél a haláltól.” „Hát én félek. Igazából ez a legnagyobb félelmem.” Csukott szemmel megmondjuk, hogy ez egy Woody Allen-film dialógusa,

utóbbi mondatot most kivételesen nem az írójuk, hanem az őt alakító (ugyanaz a mozgás, játék, hang) Owen Wilson mondja ki. Nem egy alleni hős ő, hanem maga a mester. Ez pedig a mentség lenne. Mert hát a saját halál közelsége összemaszatol mindent, Petri utolsó kötete is szinte népköltészet, s a nyolcvan felé anekdotázó rendezőnk is érezhetően megrendült a (most már tényleges, nem csak elképzelt, bebeszélt) elmúlás lehetőségétől. A halálnak pedig nincs ízlése. Egy másik nagy kultúrtörténeti alak egyébként kimondja az igazságot („félünk a haláltól és keressük a helyünket az univerzumban, de a művésznek nem az a dolga, hogy összeroskadjon, hanem hogy megtalálja a létezés ürességének ellenszerét”), de Allent az esőáztatta Párizs melankóliája nem engedi befolyásolni jó humorú halálfélelmében. Ezért hát felhagyott az emberiség házfelügyelői igényű nyüstölésével, s az utóbbi évek mizantróp filmjei után csinált magának egy vicces síremléket.
Érdekel-e ez minket? Ahogy vesszük. Woody Allen-rajongóként nehéz szétbogozni a film és a rendező érzelmi összefonódását, így biztos sokan elnézik vén mesterüknek a Lonely Planetet megszégyenítő idegenforgalmi tevékenység jegyében most épp Párizst bemutató film témájának szinte vérlázító közhelyszerűségét. Az esküvője előtt a városba érkező két fiatal közül Gil, a férfi a romantikusabb, a nosztalgikusabb a múltba merengő – ami aztán egészen fantasztikus időutazást eredményez. Jön Hemingway, Dalí, Fitzgerald és a 20-as évek összes csodás bohémja. Allen a szerkezettel sem törődik már, rajzolja halomba a karikatúráit (orrba-szájba szól a gitár és a tangóharmonika), vasvillával hányja egymásra a bonmot-kat, illetve a helyes francia színésznőket, beleértve őfelsége nejét, Carla Brunit, akinek alakításához képest Puskás Öcsi cameója A csodacsatárban maga volt a sztanyiszlavszkiji játék. (Ellenben Adrien Brody öt perce Dalíként egészen zseniális.) Akik viszont nem Allen-rajongók, csak egy jó filmet akarnak látni, forduljanak Luis Bunuelhez. Nem ahhoz, aki a filmben is tiszteletét teszi, hanem az igazihoz.

Midnight in Paris
Amerikai-francia, feliratos film