PM Online | Korábbi cikkeink

Helen Mirren és új filmje, Az adósság magyar kötődései számosak. Az Oscar-díjas (és három további jelöléssel is büszkélkedő) színésznő főszerepet alakított Szabó István készülő filmjében, Az ajtó című Szabó Magda-adaptációban, mi több,

Az adósság című thriller egyes jelenetei is nálunk, a Berlinnek maszkírozott Budapesten forogtak. Az ajtó bemutatásáról egyelőre ugyan nincs hír, a Moszad-ügynökökről és egy náci háborús bűnös utáni hajszáról szóló thriller viszont november 17-én kerül a hazai mozikba.

Mi fogta meg a történetben?
H. M.: Először is az, hogy végre egy film, ami kivételesen nem aprólékos és dögunalmas, mélylélektani dráma, hanem vérbeli thriller. Alig bírtam letenni a forgatókönyvet, annyira lekötött a történet. A szerep is rögtön megfogott, olyasvalakit játszom, aki nagyon hosszú ideig élt hazugságban, és ennek mindig nagy ára van, a hazugsággal való együttélés erodálja az embert.

Míg ön egy idősödő Moszad-ügynököt játszik, a karakter fiatalkori énjét Jessica Chastain alakítja. Összeültek megbeszélni, hogyan hangolják össze az alakításaikat?
H. M.: Igen, bár az ilyenkor szinte mindig felmerülő egyeztetési problémák miatt nem tudtunk annyi időt szánni egymásra, amennyit, azt hiszem, szerettünk volna. De a forgatás előtt pár nappal azért leültünk Johnnal (John Madden rendező), és átbeszéltük a leglényegesebbeket. Jessica szerepeltetése telitalálat volt, s nemcsak azért mert profilból hasonlítunk egymásra, hanem természetesen azért is, mert nagyon jó színésznő. Ha csupán a hasonlóság áll fenn, az édeskevés lett volna az üdvösséghez. Jessica lelkiismeretesen átvette a leckét, ami jelen esetben én magam voltam; alapos tanulmányozásnak vetett alá. A forgatás előtt pedig ő és én összeültünk Kaliforniában, és eldöntöttük, melyek legyenek azok az apróságok, gesztusok, szokássá rögzült mozdulatok, amik az alakításainkat összekötik. Azt nem tudom, hogy a közönség bármit is észrevesz-e majd belőle, mi mindenesetre elvégeztük a munkát.

John Maddennel már korábban is dolgozott együtt.
H. M.: Igen, a Prime Suspect című tévésorozatban, annak is az egyik korai részében. De ez még jóval azelőtt volt, hogy az egész világ megismerte volna a nevét, mint a Szerelmes Shakespeare rendezőjét. Abban, hogy elvállaltam Az adósságot, nagy szerepe volt az ő személyének.

A jelenetek jó része Izraelben játszódik. Járt ott korábban is?
H. M.: Sok-sok évvel ezelőtt önkéntesként dolgoztam egy izraeli kibucban, és ez is maradt az utolsó személyes élményem egészen a forgatásig. Fantasztikus volt újra Izraelben lenni. A történet, a film képi világa megkövetelte, hogy ott forgassunk, de pszichológia fontossága is volt az ottlétünknek, hogy megértsük a mai Izraelt, a nehézségeket, amikkel az országnak szembe kell néznie, és a múlt traumáit. Van egy izraeli barátom, aki dokumentumfilmeket készít Izraelben; azt mondta nekem, hogy manapság az egyetlen téma, ami a filmeseket Izraellel kapcsolatban izgatja, az az izraeli-palesztin konfliktus. Mondtam neki, hogy a mi filmünk nem erről szól, mire ő, hogy hál’ istennek. Szerintem sok izraelinek megkönnyebbülést jelenthet, hogy ez a film kivételesen valami mással foglalkozik. Persze fikció az egész, egy kitalált történetről van szó, egy thrillerről, de Izrael nagyon is valós, autentikus helyszínként jelenik meg benne. Egy Moszad-ügynököt játszom, és egy olyan küldetésről szól a film, amelyhez hasonlót – már ami az akció merészségét illeti – akár a valódi Moszad is végrehajthatott volna. Ez egy olyan történet, amilyenre az újságokban vagy a történelemkönyvek lapjain bukkan az ember.

Volt alkalma a forgatás során felfedezni az országot?
H. M.: Nem igazán. Szerettem volna, de a munka nem engedte. Az Izraelről szóló hírek mással sincsenek tele, mint az öngyilkos bombamerényletekkel és a súlyos konfliktusokkal, de az ország szépségeiről, a természeti adottságairól csak keveset hallani. Azt csak helyben, a saját szemével tapasztalhatja meg az ember.