Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Ljudmila Ulickaja
Imágó
2011-10. szám / D. Magyari Imre

Egyre inkább azt hiszem – korszerűen? korszerűtlenül? –, az epika lényege, minden lenyűgöző vagy csupán szemfényvesztő kísérlet és eredmény dacára, mégiscsak a történet. Ha úgy tetszik: a mese.

Az epikosz, az elbeszélő az elején vagy a közepén kezdve, kitérőkkel vagy azok nélkül elmond egy történetet, ami másokkal esett meg ugyan, de számunkra is érdekes lehet, izgulhatunk vagy elér­zé­ke­nyül­hetünk rajta, szereplőivel szenvedélyesen azonosulhatunk vagy szen­ve­dé­lyesen elutasíthatjuk. A történet révén kiléphetünk a magunk unal­mas vagy fájdalmas történetéből s a mások történetét megismerve bölcsebben térhetünk bele vissza.
Ezt bizonyítja fényesen Ljudmila Ulickaja új regénye is, amiben ismét nagy elődeinek – akik előtt ebben a művében is fejet hajt – méltó utódának bizonyul. Istenáldotta tehetsége van történetek kitaláláshoz, bonyolításához, jellemek megrajzolásához, konfliktusok áb­rá­zo­lá­sához, az olvasói érdeklődés felkeltéséhez és fenntartásához. Az Imágó középpontjában három összefonódó sors áll: Iljáé, Szanyáé és Miháé. 1951-ben ismerjük meg őket, iskolásként, az ő életüket követjük évtizedeken át, megismerve a Szovjetunió történetének jelentős részét – elképesztő, Ulickaja mennyit tud róla! (Megrázó például, ahogy leírja a halott Sztálint megnézni akaró tömeg félelmes hömpölygését, aminek számos áldozata is lett a felbolydult városban.)
A legfőbb alapkérdés azonban, igazi orosz regényhez illően, nem történelmi, hanem erkölcsi: „Igazolható-e az aljasság az elviselhetetlenül nagy szeretettel vagy fájdalommal?”. Vagy máshogy: lehetséges-e felnőtt emberré, ép erkölcsi érzékkel rendelkező „kifejlett egyeddé”, imágóvá válni? A három fiú, majd férfi mintegy erre keresi a választ. Indulásuknál ott áll irodalomtanáruk, a lenyűgöző személyiségű Viktor Juljevics: „Az irodalom a legeslegjobb, ami az emberiség tulajdona.” Az elbeszélő (Ulickaja?) mintha kicsit mosolyogna ezen a lelkesedésen, s egyértelműen világossá teszi, mit gondol a művészet ismeretének és értésének gyakorlati hasznáról: „Viktort az intellektusa mentette meg, ami különben még soha senkit, semmilyen körülmények között sem mentett meg.” De valami értelme, haszna mintha mégis lenne a művészetnek és ismeretének. Ezt is mondja ez a több mint hatszáz oldalas, fordulatos, izgalmas, nagyszerű regény.
hirdetés


Magvető Kiadó
632 oldal, 3990 Ft
Kritika (5)

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor