Kritika (4)
Lenni vagy nem lenni – Vígszínház
2011-11. szám / Bóta Gábor
A Lenni vagy nem lenni háborús darab, Lengyelország lerohanásakor játszódik, de egyetlen jó szereplő sem hal meg benne, akit ismerünk, még csak meg sem sebesül. Egy díszlettervezőt öl meg csupán a Gestapo, de őt sose láttuk,
így különösebben nem bánkódunk a sorsa miatt, ahogy egyébként senki sorsa miatt nem kell szomorkodnunk, mert könnyed bohózatot nézünk.
Ernst Lubitsch még a vészkorszak idején készített Lengyel Menyhért forgatókönyvéből Lenni vagy nem lenni címmel nagy sikerű filmet. A szöveg felhasználásával, ugyanezzel a címmel írt belőle darabot Jürgen Hofmann, az ősbemutatót 1989-ben tartották Lübeckben, és azóta többfelé adták ezt a félreértéseken, temérdek helyzetkomikumon alapuló játékot, ami viccet csinál a háborúból. Segít kinevetni a rémségeket, anélkül, hogy bemutatná ezek igazi természetrajzát. A Vígszínház, mint már sokadszor, egy könnyed estét akart a nézőknek, csipetnyi társadalmi közlendővel fűszerezve.
Színház a színházban szituációt látunk, egy teátrum társulata éppen nyilas témájú darabot próbál, és amikor lerohanják az országot, ennek jelmezeit, díszleteit felhasználva fognak a színészek embermentő akcióba. Fehér és fekete harcáról van szó, mert az egész teátrumban még véletlenül, mutatóba sem található egyetlen ember, aki a rossz oldalra állna. Gyorsöltözések, bravúros maszkmesteri munka, pontosan kivitelezett színpadi rohangálások, ironikus megjegyzésekkel teli mondatok jellemzik a Marton László által gördülékeny profizmussal rendezett előadást. | hirdetés
 |
|
Lukács Sándor fanyar humorral alakítja Józef Turát, az öblös hangú, önimádó főszínészt, aki jelmezében másnak kiadva magát bemegy az oroszlán barlangjába, hogy életeket mentsen. Majd az övét is menteni kell, miután színészkedik, ügyeskedik, eszesen hadovál. Persze kell magánéleti bonyodalom is, ezért a felesége, aki naná, hogy szintén színész, fiatal repülőhadnagyba habarodik bele. Hegyi Barbara vonzó, jó helyzetfelismerő képességgel rendelkező, nagy nőt játszik, Molnár Áron túlbuzgó ifjút. Gyuriska János az ostoba főgonosz SS-Gruppenführer, Mészáros Máté az ellenállásba beépülni akaró, elfajzott titkos ügynök. Fesztbaum Béla pedig Bronski, a színész, aki Hitlerre fazonírozza át magát. Neki van a legnagyobb sikere. A nyílt színen megmutatja, hogy ez a kis elrajzolt képű fickó hogyan válik mereven pózoló, veszélyes fenevaddá. De ez is inkább csak móka, karikatúra, helyes, szórakoztató előadást látunk, nem mélyet, miközben ordas eszmék feléledésekor mégiscsak leheletnyit áthallásos a produkció.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
