Kritika (4,5)
Karácsony Artúr
2011-11. szám / Kovács Gellért
Hogyan készítsünk olyan mesefilmet a Mikulásról, amely egyszerre képes képviselni az ünnepkör hagyományos üzeneteit és felmutatni a 3D-től manapság elvárt látványvilágot, ám ugyanakkor szellemességével több kört is ráver a témában született hasonló darabokra?
A csattanós választ a Hollywoodnak is bedolgozó (most éppen a Sonynak segédkező), sprintelő csibékért és sok más, gyurmaeredetű mókás állatkodásért, de legfőképpen az Oscar-díjas Wallace és Gromitért felelős brit Aardman Stúdió szállítja az idei szezonra. A Karácsony Artúr képi ötletekkel és kedves poénokkal egyaránt teleszórt, számítógéppel animált, míves alkotás. Többek között megtudhatjuk belőle, hogy miféle kommandós logisztika szerint osztják az ajándékokat a mindenkori Mikulást segítő manók (elfek); megvizsgálhatjuk, milyen hatással van az afrikai vadállatok gravitációs viszonyaira a varázslatos rénszarvasok bűvös repülőereje, s tippeket kaphatunk arra is, hogy ha úgy hozza sorunk, miképpen formázhatunk felhőkből mutatós hóembert. Mindezek mellett pedig sokadszorra megmelengeti a szívet a legkisebb fiú, ez esetben a Mikulás másodszülöttjének története, aki most egy nyugdíjazott Mikulás, konkrétan a protkós nagypapa segítségével őrült légszánkózásba kezd, hogy határidőre eljuttassa a kimaradt utolsó ajándékot az azt megillető, angol csemetének. Küldetésük sikere nem lehet kérdés – mint ahogy az sem, hogy a Karácsony Artúr pompás szórakozás. És most az sem csak reklámszöveg, hogy az egész családnak.
| hirdetés
 |
|
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
