MTA
2008-18. szám / Illés Mihály
178. közgyűlését tartja a Magyar Tudományos Akadémia, amelyen új elnököt is választanak az intézmény élére.
Vizi E. Szilveszter második elnöki ciklusát kitöltve köszön le posztjáról, így a törvényi rendelkezések értelmében nem újraválasztható. A május 5–6-ai eseményen fény derül rá, ki képviseli a következő három évben a „magastudományt”.
Az MTA története
 „Tisztelt Statusok és Rendek! Én ugyan Nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása és elrendelése mindenkor az országgyűléstől függjön.” Felsőbüki Nagy Pál beszédétől fellelkesülten szólt így 1825-ben az akkor 34 éves gróf Széchenyi István a pozsonyi országgyűlésen. Lényegében ez a kulcsmomentum a Magyar Tudós Társaság (ma Magyar Tudományos Akadémia) megalapításában, bár az intézmény igénye már egy jó ideje a levegőben volt, 1781-ben jelent meg például Bessenyei György Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék című műve. Sőt, kísérletek is történtek egy tudományos intézmény megalapítására, de végül ez pénzhiány miatt mindig elakadt. Széchenyi felajánlásához azonnal csatlakoztak mások is, így végre 1827-ben törvénybe iktatták a Magyar Tudós Társaság megalapítását. Az első gyűlést még Pozsonyban tartották, de a székhely a pesti Nemzeti Múzeum díszterme lett, gróf Teleki József elnök mellett Széchenyit alelnöknek választották. Az alapszabály leszögezi, hogy az intézmény „a nemzeti nyelv kiművelésén igyekszik egyedül”, ennek érdekében ismert külföldi szerzők műveinek lefordítását, új magyar színdarabok és más művek születését támogatták, kül- és belföldi tanulmányutakat segítettek. A ’48–49-es szabadságharc bukásával az akadémia virágzása is alábbhagyott, a Habsburgok jogszabályokkal és más intézkedésekkel nehezítették az intézményt céljainak megvalósításában. Az akadémia hamarosan a magyar értelmiségiek ellenállásának fellegvára lett, és olyan neves tagok emelték fényét, mint Arany János, Madách Imre vagy Vörösmarty Mihály. 1858-óta viseli a Magyar Tudományos Akadémia nevet. Az 1870-es évektől vált az ország tudományos életének központjává. A század végére a természettudományok gyors fejlődése miatt az akadémia tevékenysége kibővült. Kevesen tudják, hogy 80 éve, 1928-ban a második alapítónak tartott Vigyázó Ferenc végrendelete értelmében a Magyar Tudományos Akadémiára szállt a Vigyázó–Podmaniczky család vagyonának tetemes része. 1949-ben szovjet mintára szervezték át az MTA-t, lényegesen csökkentették az akadémikusok számát. A régi tagok többségét politikai és ideológiai szempontok miatt tanácskozó taggá minősítették, gyakorlatilag kizárták, megszüntették a széptudományi osztályt, amelyhez az írók, művészek tartoztak. Az 1980-as évek végén új akadémiai törvény kezdeményezésével reformfolyamat bontakozott ki. 1989-ben rehabilitálták az 1949-ben méltatlanul kizárt tagokat, 1990-ben új alapszabályt fogadtak el. Az irodalom és művészetek képviselői számára pedig megalapították a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát. Az 1994. évi XL. törvény szerint az MTA önkormányzati elven alapuló tudományos köztestület, amelynek fő feladata a tudomány művelése, a tudomány eredményeinek terjesztése, a kutatások támogatása, a magyar tudomány képviselete.
A székház
 A mai Roosevelt téri káprázatos székház a historizáló neoreneszánsz egyik első, mégis legérettebb és legértékesebb példája Budapesten. Ez az építészeti irányzat az 1870-es évektől vált egyeduralkodóvá a városban, így az épület átadásakor, 1865-ben még teljesen újnak, idegennek és vitatottnak számított. Friedrich August Stüler, a porosz király építésze, aki hosszú vita után és sok tiltakozás ellenére a palota tervezésére a megbízást megkapta, az észak-itáliai reneszánsz építészeti elemeit a berlini neoreneszánsz tendenciákon átszűrve hozta Magyarországra. Az 1862-ben kezdődő építkezést Skalnitzky Antal és Ybl Miklós vezette. A grandiózus székház léptékében sohasem egyezett meg közvetlen környezetének házaival. Túllépte a tér klasszicista épületeinek még a reformkorban kialakult méreteit, megtörve azok szabályozott egységét és harmóniáját. Ma már talán pont az Akadémia épülete tűnik kisebbnek az azóta épült hatalmas szálloda- és irodaépületekhez képest.
Elnökjelöltek
A tudományos köztestület legfőbb szerve a közgyűlés, amelyet a hazai akadémikusok és a köztestület nem akadémikus tagjainak képviselői, a doktor képviselők alkotnak. A közgyűlés titkos szavazással választja meg – 3 éves időtartamra – az Akadémia elnökét. A jelölőbizottság idén három jelöltet ajánlott a közgyűlés figyelmébe, de a jelöltek személye és száma még a közgyűlés napján is változhat a résztvevők kezdeményezése alapján. A szavazás egy- vagy kétfordulós, a második körben már csak a két legtöbb szavazatot kapott jelölt kerül be, a győztes az, aki a szavazatok több mint felét meg tudja szerezni, amire elméletileg már az első fordulóban is esély nyílhat. | hirdetés
 |
|
A hivatalos jelöltek:
• Pálinkás József, tanszékvezető egyetemi tanár, egykori oktatási miniszter, a Fidesz parlamenti képviselője. Idézet az elnöki programból: „Az Akadémia a magyar tudományos közéletben az igényesség zsinórmértéke. Az akadémikusi és az MTA doktora cím a jelenlegi körülmények között elősegíti a magyar tudományos élet versenyképességének megőrzését az egyetemeken is, és jól szolgálja az előmenetel rendjét a kutatóhálózatban is. El kívánom érni, hogy az Akadémia olyan új közfeladatokat is ellásson, mint a magyar tudományos közösség hivatalos képviselete nemzetközi tudományos szervezetekben és a tudományos információ elektronikus szolgáltatása a magyar tudományos közösség számára.”
• Roska Tamás, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja, a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet tudományos tanácsának vezetője. Idézet az elnöki programból: „Nemzedékünk felelőssége a magyar tudomány terén hatásában messze túlmegy a kutatás szféráján. Egyszerre kell innovatívnak, praktikusnak és elvszerűnek lennünk. Partnerség, hatékonyság és felelősség szinergiáját kell megvalósítanunk. Akadémiánk felelőssége, hogy tanítványainkat alkotó helyzetbe hozzuk. Mindenekelőtt azokat, akik itt dolgoznak a körünkben. De kivételes esetben számolnunk kell azon ifjú tehetségekkel is, akik külföldi tanulmányaikat követően, posztdoktorként vagy kutatóként tartósan külföldön dolgoznak, de szívesen hazatérnének.”
• Somlyódi László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Idézet az elnöki programból: „Az MTA leendő vezetésének fő feladata a jelenleg is magasan kvalifikált tudós testületre építve a kiválóság, a hagyományok és a jövő igényeinek szem előtt tartásával a megújulás megvalósítása. Az előttünk álló út nem egyszerű és mindannyiunk – akadémikusok, tudósok, kutatóintézetek, támogatott kutatócsoportok, osztályok és bizottságok – összefogását igényli.”
Reformvita
Az MTA jobbára saját tulajdonú intézeteivel, székházaival, felszereléseivel maga is sokmilliárd forintos vagyont testesít meg. Kulcsfontosságú tehát, hogy az intézmény vagyongazdálkodása ne csak átlátható, de hatékony is legyen. Ugyancsak pénzkérdés, hogy az Európai Unió 2007–13 közötti költségvetéséből előirányzott, kutatás–fejlesztésre fordítható több tízmilliárd eurós összegnek mekkora részét sikerül Magyarországnak megszereznie az MTA égisze alá tartozó K+F projektekkel. Az MTA kutatóhálózatai felelősek a kutatás-fejlesztéssel összefüggő feladatokért, de ez az intézményhálózat rendszerint alulfinanszírozott, sokszor nehézségekkel küzd. Helyzetének stabilizálása, illetve a fiatal kutatók bevonása is az elnöki célok között kell, hogy szerepeljen. A fiatal kutatók körében ugyanis jellemző, hogy külföldi intézményekben folytatják munkásságukat, így az „agyvisszaszívás” az Akadémia elemi érdeme, amit csak vonzó életpályaprogram felmutatásával valósíthat meg. Az MTA-t érő támadások jó része a tagság privilégiumait – így az élethossziglani akadémiai pótlékok rendszerét – érinti. Úgy tudni, ezen egyik elnökjelölt sem tervez változtatni; az Akadémia 1831 óta adja ki az élethosszig tartó tagságot a vele járó kiválósági pótlékokkal, és állításuk szerint minden más országban is hasonló szellemben működnek az ilyen intézmények.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
