PM Online | Korábbi cikkeink

Mohácsi István időlegesen önállósította magát bátyjától, Mohácsi Jánostól, akivel általában szimbiózisban dolgozik. Közösen írnak vagy markánsan átírnak darabokat, melyeket a testvére rendez meg. István ezúttal egyedül

írta a Francia rúdugrás című, eszelősen őrült bohózatot, amit annak rendje és módja szerint tesója ősbemutatóként színpadra is állított Pécsen. De nem egészen azokkal, akikkel eredetileg tervezték, és akik közül négyen most szerepelnek a MaNNa és az Orlai Produkciós Iroda közös előadásában, a Centrál Színházban. Pál András, Herczeg Adrienn, Urbán Tibor, Szabó Vera a felolvasószínházi verzió óta különböző okok miatt eljöttek Pécsről. Szabadcsapatot alkotva, maguk mellé véve a Vígből lelépő Kovács Patríciát és az alternatívok között stabilan jelen lévő Felhőfi Kiss Lászlót, hol itt, hol ott, akár éjszaka, lakáson is próbálva, egymásnak örülve hozták létre Mohácsi István első rendezéseként a produkciót. Ezt fogadta be később a Centrál Színház, jelentős egyeztetési nehézségeket vállalva.
Érződik a produkción a szabad szellem, az éjszakánkénti marháskodás jóleső mámora. A színészek poént halmoznak poénra, pikáns megjegyzést pikáns megjegyzésre. A szex körül forog a játék, egy párterápiát folytató pszichiáternél, a nem kellőképpen távolságtartó dokit is beleértve, a tébolyult hétvégén hat ember kerül blődebbnél blődebb helyzetekbe, elsietett szexuális kapcsolatokba, csalódások és megcsalások dömpingje tornyosul egymásra, röhögtetően dilis kavalkáddal. Nincs mély társadalmi mondandó, politikai áthallás, mint oly gyakran a Mohácsi testvérek közös munkáiban. Jó színészek vannak a francia bohózat és a mai szappanoperák eszközeit is felhasználó színpadi kergetőzésben, ami olyan ügyesen könnyed, hogy azért mond valamit az elfojtott vágyakról, az elhallgatásainkról, a lelepleződő hazugságainkról, és közben fantáziadúsan működteti a mulattató színpadi masinériát. Nem állítom, hogy nincsenek döccenők, ritmuszavarok, de a szertelenség ennek a produkciónak a bukéja. Olyan az egész, mint egy jó színész-buli, ahol hülyéskedni kezdenek a kollégák, egymás hangulatát srófolják feljebb és feljebb, miközben persze froclizzák is a másikat, nyelvet öltve gúnyolódnak, majd pirkadatkor, saját ökörködésüktől, no meg az alkoholtól megrészegedve, összekavarodva próbálnak nyugovóra térni.
A Francia rúdugrás nem akar többnek látszani, mint ami. Merész tehetséggel táncol az üres ripacskodás és a pajzánul nívós szórakoztatás között. Leginkább az utóbbi győzedelmeskedik.