Kritika (3)
Legjobb szándék
2011-12. szám / Gulya István
Szubjektív és minimalista eszközökkel operáló kisrealista darab a román Adrian Sitaru második nagyjátékfilmje (az első a Sporthorgászat volt), a Legjobb szándék. Ennek előnyeivel és hátrányaival együtt.
A kurta történet alig több mint egy tévés riportfilmé: a 35 éves Alex hazautazik, mert apja értesíti, hogy édesanyja szélütés miatt kórházba került. A fiú a legjobb kezelést és orvosokat akarja megszerezni a mamának. Mivel a kórházi élmény mindnyájunknak megvolt, a mozzanatok ismerősek – és nagy eltérések nincsenek a román és a magyar paraszolvencia-módszertan között. Elvileg tehát adott a közös nyelv.
A szeptemberi miskolci Cinefesten debütált filmet azonban írója-rendezője túlbeszéli, akárha attól félne, nem tudja képekkel megtölteni (olykor tényleg nem), vagy hogy nem értjük. A figurákról keveset tudunk meg, csupán azt látjuk, hogy egy hétköznapi helyzetbe vetve hogyan viselkednek. A súlyosabb pillanatokat Sitaru vicces szövegekkel igyekszik oldani, ami dicséretes, csak az a bökkenő, hogy filmjében a humor és a dráma nem áll arányban, előbbi olykori dominanciája megkérdőjelezi utóbbi erejét. Speciális közegrajzként működik a Legjobb szándék, a banális kálvária azonban nem képes túlmutatni önmagán. A film magyar-román koprodukcióban készült, ezért kisebb szerepekben olyan hazai színészek is felbukkannak, mint Tóth Orsi, Török-Illyés Orsolya és Szikszai Rémusz.
Legjobb szándék
(Din dragoste cu cele mai bune intentii) | hirdetés
 |
|
Román, feliratos film
Rendező: Adrian Sitaru
Főszereplők: Bogdan Dumitrache, Alina Grigore, Tóth Orsolya
105 perc
Forgalmazó: Szuez Film
Bemutató: 01. 19.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
