Interjú
Mindenki másra vágyik
2011-12. szám / Szepesi Krisztina
Bagó Bertalannak hirtelen kellett új darabot találnia az Új Színházban, s a választása Schiller Don Carlosára esett, melynek mondanivalója meglehetősen analóg a teátrum körüli történésekkel.
Ebből a szempontból szándékos volt a darabválasztás?
B. B.: Huszár Zsolt halála után kellett a Coriolanus helyett másik darabot választanunk, de akkor még azt se lehetett tudni, ki pályázik a színházra. Szerettem volna olyan drámát, amiben a szerepek kioszthatóak azokra a színészekre, akikkel eredetileg dolgoztam volna, és úgy találtam, ez a darab áll legközelebb ahhoz a kérdésfelvetéshez, ami a Coriolanusban is benne van.
A Don Carlos a mai fülnek elsőre nehezen értelmezhetően, veretes szöveg.
B. B.: Mindent úgy kell mondani, hogy érthető legyen. Attól lesz közelebb a mai korhoz, vagyis aktuális, ahogyan játsszuk, ahogyan a történethez közelítünk. Annak idején, amikor a Hamletet Arany fordításában rendeztem, akkor is kérdezték ugyanezt. Ezek nagyon jó fordítások, és attól nem lesz közelebb valami, ha újrafordítjuk. Sokkal izgalmasabb lehet a feszültség, ha egy archaikus szöveggel dolgozunk. Nem kell mindent állandóan aktualizálni, mert attól csak elsilányul, elvékonyodik a világ. Fontos, hogy értsük azt, ahogyan korábban beszéltek. Ha nem maradnak meg ezek a szövegek, akkor olyan egyszerűek leszünk, mintha egy tévéshow-ból jöttünk volna.
Sem a jelmezek, sem pedig a díszlet nem határozza meg a kort.
B. B.: Nem szerettem volna a kormeghatározással gúzsba kötni a gondolatot. Azt akartam, hogy bárhol, bármikor elképzelhető legyen a történet, amitől kinyílik az asszociációs mező.
Cserhalmit se lehet gúzsba kötni, szinte robban a színpadon.
B. B.: Nem is akartam. Posa márkit én pont így képzeltem el. Nem akartam általános hősöket, inkább életszerű, emberközeli, valóságos személyeket szerettem volna, akik eközben emelkedett stílusban beszélnek. Mindenkivel nagyon kellemes volt a munka. | hirdetés
 |
|
A humorban is bővelkedik e tragédia.
B. B.: Anélkül semmit sem lehet csinálni. Aki önmagán nem tud nevetni és saját magát nem tudja kigúnyolni, az vagy zsarnok vagy nincs humora, de mindenképpen tehetségtelen. Ha elveszítjük a humorunkat, nincs sok értelme az életnek, mert csak a dogmák maradnak. Ilyen korban meg már éltem és nem szerettem.
Mi akkor az aktuális mondanivaló?
B. B.: Mindenki másra vágyik, mint ami megadatott neki. A szerelem szabadságra, a hatalom szerelemre, a szabadság pedig hatalomra. Erről szól az élet is, ahogyan köztünk zajlanak ezek a harcok, és azt hisszük, a saját sorsunk felől magunk döntünk, miközben van egy még nagyobb hatalom, ami az egészet irányítja.
Nagy Péter és Szegezdi Róbert minden rendezésedben szerepet kap.
B. B.: Szeretem őket, nagyon tehetségek. Most éppen nincsenek sehol szerződésben, és fontos nekem, hogy ilyen jó színészek jó helyzetben legyenek. Figyelni kell egymásra, szükség van az empátiára. Nem lehet kidobni mindenkit az ablakon, mert akkor előbb-utóbb kidobhatjuk magunkat is.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
