A Góbé zenekar semmiképpen sem nevezhető egyszerű táncházas népzenei formációnak, több műsorotok egészen egyedi ötleteken alapul. Mesélj ezekről!
K. B. Á.: A zenekarnak az az egyik erénye, ha lehet így fogalmazni, hogy borzasztóan színes a repertoárja, és ez több stílust is érint. Abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a zenekar minden tagja komoly képzettséggel bír mind a népzene, mind a klasszikus zene terén, a repertoárunkban van sok olyan műsor is, amely e két zenei hagyománynak a találkozásáról szól. Vagyis a népzenei alapú klasszikus műveket – Bartók, Kodály vagy Brahms magyar dallamok ihlette darabjait – az eredeti népi forrásanyaggal együtt mutatjuk be. Az említett koncert első fele a tavalyi kétórás Bartók-műsorunknak rövidített változata volt, amelyben a szerző 44 hegedű-duója szerepelt, az eredeti magyar, román, szlovák, horvát vagy szerb dallamokkal váltakozva. A koncert második felében pedig egyfajta világzenei műsort adtunk elő. Ez azért fontos nekünk, mert bár sok helyen játszunk hagyományőrző, autentikus népzenét, azokhoz, akik nem népzenén nőttek fel, vagy nem a szerelmesei, nehezen jutunk el. De azáltal, hogy mindenféle egyéb zenei vonulattal ötvözzük a népi dallamokat, például reggae ritmusban játszunk el egy dél-alföldi csárdást, könnyebben eljutunk a szélesebb közönséghez is.
Ezek szerint tudatosan ötvözitek a népzenét más stílusokkal, hogy könnyebben ráharapjon a hallgatóság? Vagy némileg belülről is fakad ez a kalandozási vágy más zenei területekre?
K. B. Á.: Amikor népzenére fogékony környezetben játszunk, mindig nagyon figyelünk rá, hogy csak azért, mert mi játsszuk, és nem falusi muzsikusok, ne szenvedjen csorbát a zene. Ezért igyekszünk meghallgatni minél több eredeti felvételt a dalokról. De amikor például a Szimplában lépünk fel véletlenül összeverődött közönség előtt, természetesen tudatosan rugaszkodunk el az eredetitől. Mindezt úgy, hogy azért az eredeti hangok megmaradjanak, vagyis nem torzítani akarjuk a műfajt, hanem csak olyan masnit tenni rá, amitől jobban odafigyelnek rá. Ehhez igazából tavaly kaptunk igazán nagy lökést, amikor elindultunk az A38 Hajón megrendezett Talentométer tehetségkutatón világ- és népzene kategóriában, és láttuk, hogy a mellettünk felsorakozó 60 zenekar mennyire vegyes és színes. Meg voltunk róla győződve, hogy egy első hallásra kicsit, hogy is mondjam, ganészagúnak tűnő erdélyi muzsikával, akármennyire szent küldetésünk a hirdetése, nem fogunk labdába rúgni. Emiatt hatalmas erőfeszítéssel a húszperces műsorunkba belezsúfoltunk mindent, ami az adott zenéről az eszünkbe jutott. Ez egy olyan érdekes egyveleget hozott létre, amiről most már azt lehet mondani, hogy kicsit a Góbénak a hangja, és aminek köszönhetően megnyertük a versenyt.
Az nyilvánvalóan kiderül ezekből a saját műsorokból, hogy nagyon sokfelé mutat a zenei érdeklődésetek.
K. B. Á.: Igen, a zenekar nemcsak olyan értelemben színes, hogy a Kárpát-medence legkülönbözőbb pontjain nőttünk fel. Ez a mi szerencsénk és egyben hátrányunk is, hisz mindenki annyira egyedi ízlésvilággal jön el a próbára, hogy a próbaidő nagyrészt az ötleteken való vitatkozással telik. A klasszikus zene és a népzene mindenféleképpen meghatározó számunkra, hiszen ezen nőttünk föl, de a kortárs komolyzenét is követjük. Ezen kívül, ha csak kíváncsiságból is, mindent meghallgatunk, a mai legfrissebb popvonulatoktól az elektronikus zenéig. Valójában nem teszünk különbséget kedvelt és nem kedvelt stílusok között, mert ami jó, az jó. Nincs értelme stílusbeli korlátokról beszélni, mert mi is éppen azon dolgozunk, hogy ezeket átlépjük, s ha bármi miatt lehet világzenének nevezni, amit csinálunk, akkor az főleg ez. |
vissza
vissza a lap tetejére
