Zavarba ejtően rossz – nevezzük így – „könyv”, ráadásul, ha jól értem, egyenesen könyvsorozat a Minden, amit tudni kell… Nem tudok másra gondolni, mint hogy ezt a művet olyanok számára dobták piacra,
akik valóságshow-ban, elviselhető énekhang esetén pedig tehetségkutató műsorokban szeretnék megalapozni a jövőjüket, mielőtt végleg lecsúsznának a semmiben. Mindazoknak, akiknek jelmondata lett „a médiában szeretnék elhelyezkedni” ars poetica. Vélelmezem, hogy a kommunikáció-gyorstalpalókon izzadó, mindennapi bulvár-megalázkodásokon pallérozódott szerencsétlenek minden biztos receptre lecsapnak, pláne ha az szellős 180 oldalon azt ígéri, hogy minden kiderül belőle a médiaiparról.
A szerző mintegy ötven oldalban „összefoglalja” a tudnivalókat. Megtudjuk pár sorban, mit jelent az a szó, hogy színház, mit értünk tévé, újság alatt, milyen nénik és bácsik dolgoznak itt, felsorolja a foglalkozástípusokat, a világosítótól a hangmérnökön át az olvasószerkesztőig, megemlítve a fizetési kategóriákat is. Ha már egyszer „mindent” tudni akarunk…
A szánalmas kötet további része már gebinben készült, jól láthatóan írásban kért be több oldalas szövegeket, önbemutatkozókat olyan világnagyságoktól, mint Csomor Csilla színésznő, Tari Györgyi modell, Tamás Anita rádiós műsorvezető és sok más ismeretlen vagy alig-alig ismert celeb. Ők leírják, mennyire megtisztelő volt a felkérés, zavarban vannak, mit is írjanak magukról, de aztán csak kiizzadnak pár oldalnyi, teljesen jelentéktelen szöveget. Szalai István ezeket aztán egymás után rendezi, többször és nagyon megköszöni az együttműködést, és mehet is nyomdába a könyv. Aztán irány a média, a többi tényleg csak gyerekjáték – hülyegyerekeknek. |
vissza
vissza a lap tetejére
