PM Online | Korábbi cikkeink

Kemény Dénes egy igazi hős. Hús és vér, élő legenda, aki ráadásul még aktív is, így nem kizárólag nosztalgiaműsorokban szerepel, amint épp csak a szépre emlékezik. Háromszoros olimpiai bajnok (eddig), világversenyek,

Európa-bajnokságok győztese, kis és nagy gyermekek állandó példaképe, legyőzhetetlen kapitány, korábban gyakorló állatorvos, még korábban remek pólójátékos. Csöppet sem mellesleg kiváló interjúalany, intelligens és szórakoztató beszélgetőpartner is. Szaktudását nem csak a sportéletben becsülik nagyra; állandó szereplője céges rendezvényeknek, felkért előadója sikerről, motiválásról és kiválasztásról szóló tréningeknek, konferenciáknak. Nagyon-nagyon jó, hogy ezúttal a nagyközönség is ilyen terjedelemben és ilyen mélységben ismerheti meg gondolatait, munkáját és elveit.
Endrei Judit empatikus, minden területre kiterjedően érdeklődő és felkészült faggatója a szövetségi kapitánynak, aki nem kerüli meg a választ, még a kulisszatitkoknak számító érdekességekbe is beavatja az olvasót. Ugyanakkor egyenességére vall, hogy a negatív példák esetében sosem köt nevet a felvillantott emlékekhez, nevesítésre csupán a pozitív, példamutató magatartás tarthat számot. Rengeteg elgondolkodtató, megfontolandó és beépítendő iránymutatást, tanácsot olvashatunk ki a könyvből akár magánéletünk, akár szakterületünkre vonatkozóan. Ez a cél sajnos egy kicsit még túl is lett lihegve a szerkesztés során: teljesen feleslegesnek tűnnek a vastagon szedett, „fontosnak” vélt mondatok a folyószövegben, leegyszerűsítőek a fejezetzáró, összefoglaló bölcseletek, és Kemény Dénes más interjúit is hellyel-közzel ismerve, valószínűtlennek tűnik, hogy ennyi mondata végére tenne felkiáltójelet. Kicsit olyan, mintha az üzeneteket nem bíznák az olvasó értelmére, pedig nem kell ennyire didaktikusan sulykolni a rezümét, egyfelől aki kezébe veszi a könyvet és kíváncsi Kemény Dénesre, képes leszűrni a tanulságokat, másfelől én például nem is azokat a gondolatokat tartom a legérvényesebbnek, amelyek felé a szerkesztő próbál kicsit erőszakosan terelgetni. Talán a címválasztást (Kemény üzenetek) próbálják így utólag megindokolni a szerkesztők, pedig ez így „gombhoz a kabát” eljárás. Mindez persze csak a csomó keresése a kákán, mert önmagában is remek dolog, hogy ennyi tér nyílik egy példaértékű hős gondolatainak megismerésére. Még sok ilyen könyvet szeretnénk, sok példaképtől.