Interjú
Hiszek a színész önállóságában
2012-04. szám / Kiss Péter
Ha az ember benéz a kulisszák mögé, a vidéki színház alommeleg romantikája csapja meg a Budaörsi Játékszínben. Ahol – mire ezek a sorok megjelennek – már nagy sikerrel lezajlott az Énekes madár bemutatója. Tamási Áron székely tündérjátékát húsvétkor egy igazi „góbé”, Magyar Attila vitte színre.
Budaörsön javarészt zenés (vagy zene nélküli) vígjátékokat játszotok. E tekintetben az Énekes madár fehér hollónak számít…
M. A.: Azért ez nem egészen így van, hiszen játsszuk Ionesco Makbettjét vagy a Művészetet, de abban egyetértek, hogy ilyen típusú darabunk még nem volt. Pont ez az. Még nem volt. Tehát legyen ez a fajta, népmesei elemekkel tűzdelt színjáték is a palettán. A művet ismertem már korábbról, de újraolvasva azt mondtam, ez nekem való feladat. Egyrészt mert a komédiában otthon érzem magam, s ebben is vannak vígjátéki elemek, ugyanakkor vonzott a sokszínűsége, drámaisága.
Egyik nyilatkozatodban úgy fogalmaztál, hogy az Énekes madár alapvetően a szerelem csodatévő erejéről szól.
M. A.: Amikor majd egyszer az utolsó pillanatainkban végiggondoljuk, mi minden történt velünk életünk során, akkor a szüleinken, családunkon kívül a szerelem az, ami biztosan eszünkbe jut. Mert a szerelem megváltoztatja az embert. Csodás dolgokra teszi képessé. Akárcsak annak elvesztése.
A csodáknak meg kell megjelenniük a színen. Csakhogy a budaörsi színpad alatt nincs süllyedő, hiányzik a forgószínpad és a zsinórpadlás szintúgy. A technikai lehetőségek hiánya nem fékezi a fantáziát?
M. A.: A szűkös lehetőségek éppenséggel nagyobb teret adnak a fantáziának, mert a csodák illúzióját meg kell teremtenünk. Jön a fejtörés, az ötletek meg az ezzel járó konfliktusok. De ez kötöttség végül kidobja a megoldást is, amire azt mondjuk, nahát, ha ez nekünk tetszik, reméljük, tetszeni fog a nézőnek is.
Ezúttal háromra (Timkó Eszter, Pikali Gerda, Szakács Tibor) csökkent a jól bevált „budaörsi négyes fogat”, lévén, hogy ezúttal áthelyezted magad a rivalda másik oldalára.
M. A.: Úgy éreztem, ehhez a munkához komolyabb felkészülés, több „külső szem” kell belőlem, mint egy párszereplős társalgási vígjáték esetében.
Konzultálni a tervezőkkel, zenéket választani, technikai problémákkal viaskodni inkább kötelességszerű velejárója számodra a rendezésnek?
M. A.: Egyáltalán nem. Sőt! Engem színészként is érdekelt minden apró részlet az előadással kapcsolatban. Tudniillik sok vitám volt a rendezőkkel, hogy milyen legyen a díszlet, a jelmez. Szívesen bajlódom minden aprósággal, és örömmel tölt el, amikor életre kel a megálmodott látvány.
A próbán úgy láttam, nem halmozod el a szereplőket instrukciókkal.
M. A.: Nem szeretem túlbeszélni a dolgokat, mint ahogy előjátszani sem. Nekem az a feladatom, hogy olyan helyzetet teremtsek a színpadon, amelyben a színész meg tudja magát mutatni. Ebben kell segítenem. Aztán hogy mit tesz hozzá, az már tulajdonképpen az ő dolga. Hiszek a színész önállóságában.
Viszont türelmes vagy.
M. A.: Így igaz. Talán mert néha velem nem voltak türelmesek a rendezők. | hirdetés
 |
|
A produkció örömteli meglepetése, hogy szerepet vállalt benne Esztergályos Cecília is. Nehéz volt rávenni?
M. A.: Egyáltalán nem. Most találkoztunk először, mégis olyan volt, mintha már a sokadik közös munka állna mögöttünk. Egyből nevettünk, ami nem véletlen. A rá jellemző szarkasztikus humor, a színházról való felfogása nagyon hasonló az enyémhez. Cili elmondta, nagyon jól érezte magát köztünk, a próbák hangulata, vidámsága a Kazimir Károly-féle Thália Színházra, az ifjúságára emlékeztette.
A premier közeledtével melyik éned szorong jobban: a színész vagy a rendező?
M. A.: Talán az utóbbi. Adnám az energiát nekik. Felmennék közéjük. Úgy velük lennék, tudod. De nem lehet, ez már az övék.
Konfliktusok?
M. A.: Csak az előadás érdekében.
Úgy hírlik, a közeljövőben megszűnik a társbérlet a Jókai Mór Művelődési Otthonnal, amellyel közösen használjátok a házat s főleg a színháztermet.
M. A.: A hír igaz. A budaörsi önkormányzat erős ígéretet tett, hogy hamarosan változás lesz. Ennek értelmében a budaörsi posta elköltözik a jelenlegi helyéről, azt az épületegyüttest megkapja a művelődési otthon, mi pedig itt maradunk.
Te is maradsz, jóllehet, a feladatok nem csak Budaörshöz kötnek. Merre láthatunk a közeljövőben?
M. A.: Május végén lesz az 1 x 3 néha 4 avagy Egyszerháromnéhanégy című vígjáték bemutatója a Madách Színházban, Szente Vajk rendezésében, ebben játszom egy szerepet. Aztán kezdődik a nyári szezon. A Budaörsi Játékszín ismét vendégszerepel Pesten a Városmajorban, majd a Centrál Színház Semmi pánik és Fekete Péter előadásával a keszthelyi kastélyparkban lépünk fel. Ezt követi a siklósi várban A Tenkes kapitánya című musical.
„Csak” ennyi?
M. A.: Nem egészen. Hajdu Steve barátommal leruccanunk még az Alföldre, hogy eljátsszuk a Karnyónét és a Kocsonya Mihály házasságát.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
