Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Mókus és az Út
2012-04. szám / Sári Júlia

Két lemeze is megjelent egyszerre a Gryllus Kiadónál Szirtes Edina Mókusnak, a Fabula Rasával és szólóprojektjeivel is ismertté és népszerűvé vált hegedűművésznek. A Mókus és a Tao és a Szerelmesezős két, sokban különböző lemez, amely mégis egy és ugyanaz alkotói korszak gyümölcse és hű lenyomata.

Duplalemezként jelent meg a két új korong, vagy külön tokban?
Sz. E. M.: Külön tokban, de mégis egymáshoz kapcsolódva, amolyan testvérlemezekként. Gryllus Dani ötlete volt, hogy ne erőltessük a duplalemezt, mert annyira különböző a tematikájuk, de mivel mégis egyivásúak, nevezzük őket testvérlemezeknek. Ami összeköti őket, hogy mindkettő kamarazene jellegű, és mindkettőt teljesen egyedül játszottam fel hegedűn, zongorán, brácsán és még néhány olyan hangszeren, amit kicsit meg tudok szólaltatni. De a világuk teljesen más, ami már a címükből is kiderül: a Mókus és a Tao a Tao Te King tizenkét versére épül, míg a Szerelmesezős amolyan érzelgős asz­szonyzene. Ez egy kísérlet volt a részemről, aminek semmi köze a világzenéhez, a stílusa leginkább az akusztikus popzenéhez áll közel, a hangulata pedig kicsit szomorkás, ábrándozós. Azért nem kell megijedni, nem dekadens, de nem is ugrándozós popzene. Kíváncsi voltam, hogy az embereknek mennyire érinti meg a szívüket ez a fajta érzékeny zene, aminek nincs egyéb célja, mint hogy érzelmes álmodozásba ringasson. Éppen ezért a lemez mindössze 26 perc, hiszen ebből a hangulatból bőven elég ennyi egy napra, hosszabban már talán ki se lehet bírni, mert megőrülsz.

És a Tao-lemez stílusát hogyan jellemeznéd?
Sz. E. M.: Ez a lemez azért nagyon érdekes számomra, mert ez az első olyan zene, amit teljesen – képzelt vagy valós – elvárásoktól mentesen írhattam, csakis a saját elképzeléseim szerint. Így aztán minden benne van, amire vágytam, világéletemben ilyen zenét akartam írni. Erősen komolyzene jellegű, de mivel nem tudom, hogy hol húzódik a határ komolyzene és könnyűzene között, a saját munkámat sem tudom pontosan besorolni. Valahol a kettő között mozog, így is és úgy is értelmezhető. Az, hogy tele van improvizációval, könnyűzenei jelleget ad neki, míg a vonósnégyes hangzás miatt, mert eredetileg arra írtam, a komolyzenéhez is erősen kötődik. Persze a lemezen kicsit hiányos a hangszerelés, mert én nem tudok csellózni, de koncerten gyönyörűen szólal meg a vonósnégyes hangzás.

Kikkel játszol koncerteken?
Sz. E. M.: Főleg Zeneakadémiát végzett barátaimmal, változó felállásban. A Millenárison például volt olyan koncertünk, ahol ki tudtunk bővülni, és tizenöten játszottunk.

Hogyan jutott eszedbe, hogy épp a Tao Te King szövegéhez nyúlj?
Sz. E. M.: Ezt abszolút Kováts Kriszta énekesnőnek köszönhetem, az ő ötlete volt, és ő bízott meg a munkával. Együtt válogattuk ki a tizenkét verset, és ő énekelt a lemezbemutató koncerten a Müpában. Ő volt az anyukája ennek bennem, de aztán visszaloptam magamnak, mert akkora hatással volt rám, hogy úgy éreztem, ezt muszáj nekem is énekelnem. Nem voltam azelőtt nagy rajongó, nem direkt kerestem magamnak ezt a témát, de azt hiszem, mindenkinek, aki ismeri a Tao Te Kinget, van egy olyan időszaka, amikor nemcsak elolvassa, hanem másképp is átéli ezeket a szövegeket. Meghatározza, hogy miként értelmezi az élethelyzetét, és ha teljesen nem tud is ebben a szellemben élni, ezek a gondolatok áthatják, és arra vágyik, bár tudna. Ez gyönyörű érzés. Én most ennyi idősen, csecsemővé szellemülve, átéltem azt, hogy a legtöbb, amit elérhetünk, hogy átérezzük ezeket a szavakat, és legalábbis megpróbáljuk az életünket hozzájuk igazítani.
hirdetés

A Szerelmesezős lemezen szerepelnek énekes dalok?
Sz. E. M.: Persze, nem véletlenül neveztem akusztikus popzenének. Két szálon fut, az egyik a barátaim verseinek a megzenésítése, a másik pedig, amit még sosem csináltam azelőtt, két feldolgozás. Az előbbi mai fiatalok érzelmeiről és fájdalmairól szól, míg az utóbbi két olyan dal, Bródy Jánostól és Presser Gábortól, ami a szüleink generációjának volt hatalmas élménye. Gyönyörűek ezek a dalok, egyszerűen nem mennek ki a fejemből és a lelkemből, és tudván, mekkora hatásuk volt egykor és van máig, csodálatos érzés volt, hogy általuk részévé válhattam egyfajta egységnek.

Miért választottad azt az utat, hogy mindkét lemezt teljesen egyedül játszod fel?
Sz. E. M.: Nem azért, hogy különcködjek, egyszerűen úgy éreztem, hogy ez számomra amolyan útkeresés, aminek most jött el az ideje, és erre főleg a Tao segített ráébredni. Annyi embernek dolgoztam, annyi különböző stílusban, hogy szükségem volt egy kis egyedüllétre, amikor tényleg elvárások nélkül dolgozhatok, hogy kiderüljek magam számára. Nagyon hiányoztak közben a zenésztársaim, és többet nem akarok ilyet csinálni, de most muszáj volt egyedül maradnom, hogy a hibákkal együtt kiderüljön, mi az utam. Persze ha senki nem tud fizetni, elmegyek egyedül is játszani a looperemmel meleg ételért, de nem ez a cél. Az egyedüllét inkább eszköz volt.

Jut most időd más projektekre? Színházra, a Fabula Rasára?
Sz. E. M.: A Fabulával tavasszal jelenik meg az új lemezünk, ami kicsit az ellenpontja a Szerelmesezős érzékenységének, jóval erőteljesebb a hangzása. Sok minden egyébre nyilván nem volt időm a lemezek között, de van egy érdekes dolog, amiben rendszeresen részt veszek: a Monamo trióval, vagyis Nagy János zongoristával és Mogyoró Kornél perkással kéthavonta jazz-istentiszteletet tartunk a Fasori Evangélikus Templomban. Ez azt jelenti, hogy az evangélikus énekeket jazzes feldolgozásban adjuk elő, így próbálva a fiatalok körében is promotálni az egyházi szertartásokat.





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor