MVM 2011-es Junior Prima díjazott művészei
Kíváncsi, kísérletező, határokat feszegető – Fenyvesi Márton
2012-05. szám / Pavlovics Ágota
Darabjait számos formációval – köztük a 3G Visions Trióval, Balázs Elemér és Barcza Horváth József társaságában – szólaltatja meg, kiszenekari hangszereléseit a Jónás Vera „Pyjama Sessions”, nagyzenekari hangszereléseit pedig a Fekete-Kovács Kornél jegyezte
Modern Art Orchestra tűzi rendszeresen műsorára. Saját zenekarával, az Egotrippel kísérletező pszichedelikus rockzenét játszik. A hangszerek és műfajok határait rendszeresen feszegető Fenyvesi Márton gitáros-zeneszerzővel beszélgettünk.
Experimentális zene, pop, rock, jazz, trió, big band, akusztikus és elektromos gitár. A felsorolt szavak mentén sem írható le mindaz, ami a nevéhez kapcsolható. Keresi az útját, vagy szépen megférnek egymás mellett a műfajok, hangszerek és zenei formációk?
F. M.: Esetemben két dologgal függ össze, hogy sok mindennel foglalkozom: az életkoromból fakadó kíváncsisággal, valamint a zenei fejlődésem folytonosságának igényével. Persze kényszerből nem vállalok el semmit, csak abban veszek részt, amiről úgy gondolom, hogy épít, tanulhatok belőle. Úgy érzem, mindent ki kell próbálnom, amíg nem próbáltam ki, nem tudhatom, nekem való-e vagy sem.
Sejthető, hogy a klasszikus gitár és a jazzgitár technikája merőben más alapokon nyugszik. Milyen a viszonya ezekkel a játékmódokkal? Hogy tekint mostanában a pengetőre?
F. M.: Bizonyos szempontból a pengető egy köztes műanyag, ami a muzsikus és a gitár közé áll; volt idő, hogy nagyon zavart a jelenléte. Borges írja valamelyik esszéjében, hogy minden olyan eszköz, amelyet az ember kitalál, valójában a végtagjának meghosszabbítása. Így kell talán megszoknunk a pengetőt is. Azt a fajta rezgést törekszem átérezni az elektromos gitáron is, amit a klasszikus gitárnál az ember magas szinten él meg. A hangzást jó esetben belül halljuk, a kérdés, hogy az ember mennyire tudja ezt átadni. Ebben rejlik a személyes zenei fejlődésünk.
Kiemelkedően tehetséges, képzett zenészként sem lehet könnyű váltogatni a műfajokat, ami merőben más elvárást is jelent.
F. M.: Természetes, hogy egészen mást várnak el tőlem Geszti Péterrel a Gringo Sztárban, és mást, ha Fekete-Kovács Kornéllal és a Modern Art Orchestrával lépek színpadra. Mindaz, amivel foglalkozom, hosszú távú zenei befektetés. Biztos viszont az, hogy jazzgitárosnak tartom magam, alapvető célom, hogy ezt a jazz-attitűdöt képviseljem bárhol és bármikor: az adott műfajban az adott zenei eszközökkel reflektálni a pillanatnyi állapotomra és a körülöttem lévő környezetre, amennyire ez éppen lehetséges. | hirdetés
 |
|
A hozzáértők azt mondják, a koncerteken olyan, mintha két ember lenne, egyszerre képes teljes átéléssel gitározni és vezérelni folyamatosan a hangzást meghatározó technikai eszközöket.
F. M.: Szerintem minden elektromos gitáron játszó muzsikus így tesz manapság, a különbség csak annyi lehet, hogy az improvizáció hevében gyakran bátrabb vagyok, mint mások, vadabb dolgokat próbálok ki, mint egy tradicionális jazz- vagy rockgitáros. Így fordul elő gyakran az is, hogy rossz időben és rossz helyen teszem, amit teszek, de úgy érzem, ez még vállalható egy ideig. Jelenleg egyik legfontosabb mentorom, Fekete-Kovács Kornél sokat segít nekem ezekben az arányokban a nagyzenekari munka során: mindig jelzi, mikor elég, mikor sok, felrajzolja a határokat. Tudni kell előre gondolkodni, amit szintén meg kell tanulnom. A hangképek rétegei, amiket használok – a torzítások, a duplázás, a visszhang körbejáratva egy loopban –, hasonlóan harmonizálnak, mint egy nagyzenekar alkotóelemei. Sok mindenre kell figyelni, fejben és fizikálisan is uralni kell az eszközöket. Szükség van egy koncepcióra.
Hol lehet Önt a közeljövőben meghallgatni? Mi minden foglalkoztatja, mivel kísérletezik?
F. M.: A Pécsi Országos Színházi Találkozón június 15-én két hanginstallációt mutatunk be, reflektálva a versenyprogram egy-egy darabjára, 40–40 percben. A saját formációm, az Egotrip kibővülni látszik az ütőhangszeres Czibere Józseffel, június 27-én a Budapest Jazz Clubban lesz koncertünk, Jónás Verával pedig épp egy közös dalunk stúdiómunkálatain dolgozunk. Egy új elektronikus zenei projekt is foglalkoztat, melyben irodalmi szövegeket használok fel, módosítom, eltorzítom őket az effektparkomon keresztül, így helyezvén őket más hangkontextusba, s zenébe komponálom őket. Nagyon várom a VOLT Fesztivált is, ahol a Gringo Sztárral először élhetem át nagyszínpados előadóként a fesztiválhangulatot.
Dióhéjban:
Fenyvesi Márton 2008-ban az első Országos Jazz Combo és Zeneszerző Versenyen I. díjat és a legjobb jazz-zenekarnak járó díjat kapott. 2010-ben a 12. Monacói Nemzetközi Jazz- szólista Versenyen a legfiatalabb résztvevőként harmadik, 2011-ben pedig a második díjat vehette át John McLaughlintól. 2009-ben az Amszterdami Konzervatórium ösztöndíjas hallgatója, 2010-ben Ablakos-Lakatos Dezső alkotói ösztöndíjas. 2011-ben Junior Prima-díjas.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
