„Kapott két olyan csattanós csókot, mintha egymás után két ember esett volna le a harmadik emeletről.” Mikor ezt olvasom, szívem szerint rohannék, és adnék az író kezére két olyan csattanós csókot, mintha a negyedikről esnének le
az emberek, mert olyan fogható, szellemes, de mégsem erőltetett hasonlat, hogy kalapot le. Olyan embertől, akinek épp semmi különösebb oka nem volt jókedvűnek lenni, az egyik szemére nem látott, a veséje tönkrement, mert az ÁVO igyekezett alapos munkát végezni. Az állását elveszítette, uszályt rakodott, de a gerincét nem sikerült meghajlítani. Ha nem hajolt, hát engedett neki lassan a világ, egy idő után újra publikálhatott, megírta a magyar irodalom ifjúsági klasszikusait, a Vukot, a Tüskevárt, lett belőle Jókai mellett a legolvasottabb, Gárdonyi mellett a legnépszerűbb magyar író.
Újra és újra elolvasom a Tüskevárt, és még mindig meglepődök, mert nem igazi ifjúsági regény. Nem gügyög és nem kalandos, a világa felnőtt, az érzelmessége érett, a szavai, a hasonlatai a csattanós csókokkal nem gyereknek valók. A természet megismerése, a magány keresése, a nyugalom vágya, az idősebb generáció tisztelete mind csupa felnőtt probléma, felnőtteknek való szavakkal, amelyeket véletlenül vagy kényszerűségből egy gyerek mond ki. Ma már világos, hogy ez is a Fekete István elleni irodalompolitika része volt, ha már megszüntetni, megfélemlíteni, tönkretenni nem sikerült, legalább a jelentőségét igyekeztek csökkenteni, kamaszoknak írhat, akik majd kinövik, elfelejtik, talán meg sem szeretik. Írhat beszélő rókákról, gólyákról, fecskékről, nem is kifejezetten népszerű állatokról, itt a siker sem nagy dolog, és a tinédzserek nem fognak hőbörögni miatta, azt se tudják, él-e, hal-e.
Amivel végképp ki akarták készíteni, az hozta meg számára a halhatatlanságot. Azok olvasták, akik még egyáltalán érdemben olvasnak, lelkesednek, akikre még hatnak a leírt szavak. És olvassák, újraolvassák azok is, akiknek dereng, hogy Fekete István körül valami még mindig nincs rendben, hogy pontosan nem tudjuk, a könnyű kezével mennyi titkos növényt ültetett el ifjú szívekbe.
Június van, és nagyon magam vagyok, írta Ady az ilyentájt sokat szavalt, ünneplőbe öltöztetett versében. Június van, és nagyon nem vagyok magam. Megint egy Fekete István- könyv van a zsebemben.
|
vissza
vissza a lap tetejére
