PM Online | Korábbi cikkeink

„Szeretem a szép életet, amelyhez sötét gondolatok társulnak” – mint cseppben a tenger, ez a 191. oldalon található rövidke mondat lehetne Kertész Imre legújabb kötetének kvintesszenciája. A Mentés másként ugyanakkor többről is, kevesebbről is szól.

Kertész nem először ad betekintést kulisszatitkaiba, kevés más olyan szerző akad, aki egy-egy művének, regényének alkotói folyamatába ilyen mély betekintést enged. A Gályanapló, noha nem ez a fő csapásiránya, lépésről lépésre megismerteti az olvasót a Sorstalanság megírásának, kiadásának körülményeivel. A K. dosszié című fiktív öninterjú és a legfrissebb, Haldimann-levelek című levelezés-kötet ugyancsak a Kertész-művek születésének módjával ismertet meg.
A Mentés másként formailag naplójegyzetekből áll, de a szerző a Felszámolás című regényének bizonytalanságokkal, félelmekkel teli, küzdelmes megírásának stációit tárja elénk. Közben pedig közelebb kerülünk Kertész fent idézett világához, egy leplezhetetlen depreszszióval, súlyos betegséggel küzdő íróhoz, aki ezekben az években válik egyre inkább berlini lakossá és egyre kevésbé magyarországi alkotóvá, ebben az időszakban kapja meg első magyarként az irodalmi Nobel-díjat. És persze ebben az időszakban válik szülőhazájában egy csapásra szélesebb körben ismertté és egyúttal a szélsőjobb számára gyűlölt céltáblává.
„A szociális igazság vágya teremtette a világ legsúlyosabb szociális igazságtalanságait, a mások sorsával való törődés – a saját egzisztencia elhanyagolása – pedig a világ legszörnyűbb tömeggyilkosságaihoz vezetett” – mondja Kertész (147.), és súlyosan átérezzük, hogy sohasem finomkodó, szándékosan nem tompított, köntörfalazó szókimondását nehéz megemészteni gyűlölettől, rasszizmustól, intoleranciától torzult elmével. Kertész ugyanakkor olyan szellemi nagyság, aki magától értetődő természetességgel, egyenrangú kollégaként beszélhet Thomas Mannról, Kafkáról Updike-ról, Beckettről, szólhat kevéssé elismerően Brechtről és Kunderáról; formailag nem kéne, hogy a legcsekélyebb mértékben is érintse a magyarországi gyűlöletkampány, amit méltán megkapott Nobel-díja váltott ki.
A gyalázkodások, támadások, ezzel párhozamosan a romló egészségi állapot, feleségének hasonlóan fájdalmas küzdelme egyre fáradtabbá, keserűbbé teszi. A Berlinben töltött időszakok mindig kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak, szebbek. A magyar szellemi közegtől való elhidegülés, eltávolodás visszafordíthatatlan. Megkapó a berlini napok során végig jelen lévő koldus Kertészék lakása közelében: egyfajta tükörkép, aki néha eltűnik, néha felbukkan, egyszer-kétszer láthatóan el is látták a baját, de valahogy mindig előkerül, felülkerekedik. Él.