Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Nem unatkozom egy percre sem
2012-01. szám / Szepesi Krisztina

Kovács Patrícia az idei évadot már szabadúszóként kezdte, mégsem maradt munka nélkül. Nemcsak rengeteg feladata van, de egytől egyig kihívást jelentő szerepek találták meg, legyen szó éneklésről, mozgásról vagy igazi családi drámáról.

Amint szabadúszó lettél, meghallgatásra mentél a Centrál Színházba az Egy nyári éj mosolya egyik énekes szerepére, és az angol rendező, aki akkor látott először, téged választott. És ez még csak az első új szerep volt.
K. P.: Nagyon örülök, hogy több stílusban is kaptam feladatot a Centrál Színházban, hiszen a Sondheim-musicalen kívül a Mohácsi István által írt és rendezett, nagyon vidám, jó kedélyű, felnőtteknek szóló komédiában, a Francia rúdugrásban is játszom. A Black Comedy pedig, amit most kezdtünk el próbálni, a március elejei premier lesz, nagyfokú koncentrációt igényel, hiszen az egész színdarabot úgy játsszuk, mintha teljes sötétségben lennénk, mert a történet elején elmegy az áram. Nagyon koncentrált, kihívásos próbaidőszaknak ígérkezik. A másik dolog, ami vonz ebben, hogy olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akikkel már régen szerettem volna színpadon találkozni. Kíváncsi vagyok, Blaskó Péterrel, Pokorny Liával, Simon Kornéllal, Schmied Zoltánnal vagy Liptai Claudiával mit tudunk kihozni egymásból.

Akkor most elégedett vagy?
K. P.: Nagyon élvezem ezt az évadot, mert úgy érzem visszakaptam a szabadságomat. Boldog vagyok attól, hogy egyik nap a Karinthyban, másnap a Nemzetiben, harmadnap a Centrálban játszhatok. Igyekszem rászolgálni erre a bizalomra.

Nemcsak a darabok, de a karaktereid is sokfélék.
K. P.: A Black Comedyben például egy elkényeztetett, gazdag, „papa kedvence” lányt játszom majd, aki eközben egy erőszakos bestia. Ezzel párhuzamosan pedig egy egészen más szerepet, a Kramer kontra Kramer feleségét kezdem el próbálni az Orlai Produkcióban, a Belvárosi Színházban. Egyik nap tehát miniszoknyában játszom majd a butát, a másikon pedig egy elvált nő nehézségéit kell majd megjelenítenem.

A humor mennyire áll hozzád közel?
K. P.: Nagyon. Szeretem a saját életemet is kellő iróniával megélni.
hirdetés

Akkor a Black Comedyben könnyű dolgod lesz?
K. P.: Ott inkább a mozgás lesz nehéz, hiszen mindent úgy kell csinálni, mintha semmit se látnék. Nem nézhetek rá például a partneremre, miközben azt tanultam, hogy bele kell nézni a szemébe, és abból kell dolgozni, amit abban látok. Ha ez sikerül, akkor ez egy remek burleszk lesz.

Nem sok ennyi feladat egyszerre?
K. P.: Nagyon jó, hogy nem unatkozom egy percre sem. Kétségbe esnék, ha nem lenne ennyi dolgom. Mostanában rengeteg színésznek komoly probléma, hogy napi szinten kell amiatt aggódnia, lesz-e elég munkája. Örülök, hogy egyelőre nem vagyok ilyen helyzetben.

Vágysz azért állandó társulati létre?
K. P.: Most nem gondolkodom ezen, de közben azt hiszem, egy színésznek mindenképpen társulatban a helye. Vágyom egy olyan ideális közösségre, amiben úgy érezhetem magam, mint anno a színművészetin vagy Egerben az első években, de most nem keresgélek. Ennek is eljön majd az ideje.





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor