PM Online | Korábbi cikkeink

Messze-messze, a Sustorgó erdő mélyén, a Locsogó-tó partján hullámzik a végtelen Nádtenger. A Nádtenger hullámai között minden tavasszal megkezdődik a munka. A vízimadarak a sűrű nád tövében építik otthonukat, ahol kikölthetik a fiókákat. Téli álmuk végeztével a békák is előbújnak

az iszapból, és hangos kuruttyolással köszöntik a jó időt. Vízisiklók, gőték siklanak a nádtövek között a vízben, rovarok ezrei próbálgatják friss szárnyaikat. De a legvidámabbak mégis a Nádtenger őrei, a lengék. Hogy róluk eddig még nem hallottunk? Az bizony nem csoda. A nádas összes többi lakójáról készült már festmény, fénykép, tudományos leírás, a lengéket azonban nem látta még soha senki. Egyedül a Nádtenger lakói tudják, hogy a lengék a nádas nyugalmának őrzői, az itt élő állatok védelmezői. A lengék teste alig nagyobb, mint a pitypang bóbitája, a bőrük éppen olyan zöld, mint a nádas, hajuk pedig kócos barnán lobog a szélben. Vagyis csak a felnőttek haja barna. A csemeték fején vidám zöld hajtások ágaskodnak.
Róluk szól Berg Judit legújabb mesesorozatának első kötete, melyben a gyerekek Füttyös Vilkóval, a zöld üstökű, bátor lengefiúval az élen kalandozhatják be a mocsárvilágot. S hogy a kalandozás során nehogy bárki is eltévedjen, a könyv elején és végén, ahogy a Ruminiban is, részletes térkép és az illusztrátor Timkó Bíbornak hála, egy képes szereplőmustra mutatja meg Lengevár, a Locsogó-tó, az Öreg fűz és a Harácstanya pontos helyét, valamint Vilkó, Borzas Füzi, Gyékényes Geri és Mocsári Miki küllemét. A mese folytatása hamarosan várható, melyben a Nádtenger lakóinak nyári kalandjairól olvashatunk!