Egy kicsit ide, egy kicsit oda címmel Bíró Eszter és Falusi Mariann koncertje július 21-én lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A dalok nyolcvan százaléka új, és nem titkoltan áthallásosak.
Ahhoz képest, hogy korábban voltak musicalszerepeid, és ezzel párhuzamosan a Budapest Klezmer Band énekese voltál, eléggé el vagy tűnve. Szép csendben csinálod a lemezeidet.
B. E.: Meg gyerekeket is nevelek közben...
Ezt is szép csendesen csinálod, vagy velük kiabálsz?
B. E.: Persze, hogy olykor felemelem a hangom, mert a temperamentumomat megőriztem az évek múlásával is. Akik nem követik annyira a tevékenységemet, azok közül lehet, hogy sokan azt mondják, eltűntem, de én ezt nem érzem, mert folyamatosan dolgozom. Ha nem lemezt készítek, akkor azért van valamilyen koncert vagy televíziós műsor. Aztán, hogy mekkora nyilvánosságot, figyelmet kapok ebben a bulvárvilágban, az más kérdés. Nem toltam még le a bugyimat, és nem mentem el valóságshow-ba.
De hívtak?
B. E.: Ez szerencsére nem fordul elő, még csak be se jutok ebbe a körbe. Én nem vagyok bulvárfigura. Egyszer hívtak egy főzőműsorba. El is gondolkodtam azon, hogy elmegyek, mert imádok főzni. Végül nem lett belőle semmi, de talán jobb is így, mert amúgy is sokan próbáltak erről lebeszélni.
A lemezeid inkább egy bizonyos intellektuális körhöz szólnak, sokat foglalkozol például a zsidó népzenével. De nem így indultál. Ha most is benne lennél egy Miss Saigonhoz hasonló produkcióban, mindjárt érdekelnéd a bulvárt is.
B. E.: Figyelj, például az Operettszínház színésznői sem láthatók feltétlenül a Playboy színlapján. |
De ettől még a kérdés lényegét szerintem érted. Igen fiatalon országos ismertséged lett. És utána kihagytál különböző időszakokat. Hol Amerikába mentél, hol beteg voltál, és akkor is elmentél egy időre Amerikába, hol gyerekeket szültél, és átálltál egy sokkal kevesebbeket érdeklő tevékenységre.
B. E.: Igen, de ebben nincs tudatosság. Az életkoromnak és az éppen aktuális érdeklődésemnek, a zenéhez való viszonyomnak is van ehhez köze. Ha éppen azt érzem, hogy valamiről szeretnék énekelni, valamit megéltem, amit meg szeretnék írni egy dalban, akkor én arról tudok énekelni, arról tudok valamit mondani a színpadon. Így lehetek hiteles. Persze most, hogy a kisfiam már bölcsődés, szívesen mennék vissza színházba is dolgozni, mert a színházi légkör már nagyon hiányzik. Nekem nem az a fontos, hogy mindig mindent saját produkcióban csináljak. Csapatjátékos vagyok, munkamániás, ha adódik izgalmas lehetőség, biztosan megragadom.
Miért vált például mostanában kiemelten fontossá a zsidóságod?
B. E.: Éppen az utóbbi időszakban kicsit elkanyarodott ettől az érdeklődésem. Az utolsó két lemezemmel sokat beszéltem a zsidóságomról. A Budapest Klezmer Bandben kezdtem újra igazán közel kerülni a gyökereimhez, és mélyebben megismerni ezt a zenei világot. Úgy éreztem, hogy ebből lehetne valami sokkal maibb, 21. századi dolgot kreálni. Az Ezter projekt tulajdonképpen erről szólt. Utána jött a Bíró Eszter Quintettel a Mikor lesz az már? című lemez. Ez már inkább tradicionális, de messze van attól, amit a Budapest Klezmer Banddel csináltam. Egy fokkal akusztikusabb volt, mint az addigi dolgaim, de már felbukkantak benne Radnóti-, Kányádi-, Varró Dani-versek. Ekkor már nagyon sok olyasmi foglalkoztatott, aminek nem a zsidó népzenéhez, hanem a magyar költészethez volt köze. Amit meg most csinálok Falusi Mariannal, az abszolút elszakad ettől a témától. Amit a zsidó népzenén keresztül el kellett mondanom, azt elmondtam. Most a kortárs világzene izgat igazából, és az, hogy új dalokon keresztül tudjak sok mindent elmondani.
Mariannal hogyan kerültetek össze?
B. E.: Igazából engem kértek föl egy Bíró Eszter Quintet koncertre, de lehetőségem volt arra, hogy vendéget hívjak. Sokat gondolkoztam azon, ki legyen az, míg egyszer csak nem is nekem, hanem állandó zenei partneremnek (és gyermekeim apjának), Fodónak jutott eszébe, hogy legyen Mariann. Utoljára Presser Gábor sportarénás koncertjén hallottuk, ahol olyan emlékezeteset énekelt, hogy azóta is arról beszélünk. Közben találkoztunk más koncerteken, ha nem is együtt, de egymás előtt, után léptünk fel. Amikor elkezdtünk vele dolgozni, rájöttünk, hogy sokkal izgalmasabb valamit együtt csinálni, mintha csak ő bejön, néhány dalt elénekel, és ennyi. Így kitaláltuk, hogy legyen egy közös produkció, és Mariann hihetetlen alázattal, nyitottsággal állt hozzá az ötleteinkhez. Olyan mértékű bizalmat szavazott meg nekünk, amit ritkán kap meg az ember.
Mi hangzik el a koncerten?
B. E.: A dalok nyolcvan százaléka most és nekünk írt zene. Fodo szerezte a zenét, a szövegét pedig Hegyi Gyuri az Emil.RuleZ!-ből. Ezek olyan dalok, amik nehezen kategorizálhatók be valamilyen műfajba. A zenekar felállása is nagyon sajátos: cimbalom, harmonika, basszusgitár, gitár, ütőhangszerek, zongora. Hihetetlenül izgalmas énekelni ezeket a dalokat. A koncert címe Egy kicsit ide, egy kicsit oda. Ez különben szintén egy új dal, ami nekünk íródott. Nem titkoltan áthallások is vannak a szövegben. Elmondjuk azt, hogy milyennek látjuk ma a társadalmat, az életet, Budapestet, sőt, Kubát.
|
vissza
vissza a lap tetejére
