Junior Prima 2011
Lefegyverzően tehetséges, kiemelkedően sikeres
2012-06. szám / PÁ
Igazi tehetség, öröm nézni dinamikus és magabiztos vezénylési stílusát, valamint a zenészekkel való empatikus együttműködését – a közelmúltban ezekkel a szavakkal méltatta Edward Gardner, az Angol Nemzeti Opera (ENO) zeneigazgatója a Manchesterben élő Madaras Gergelyt. A frissen kinevezett karmesterrel beszélgettünk.
 Második éve él Manchesterben a Royal Northern College of Music (RNCM) Leverhulme-ösztöndíjasaként. Még véget sem ért a program, máris részt vehet egy másikban. Elnyerte az Angol Nemzeti Opera (English National Opera) frissen alapított ösztöndíjas karmesteri állását. Mivel jár a megtisztelő pozíció?
M. G.: Az ENO egykori zeneigazgatója, Sir Charles Mackerras emlékére hozták létre az ösztöndíjat, amit elnyertem. Óriási lehetőség számomra, hogy szeptembertől két évig a híres londoni intézmény első számú betanító karmestere lehetek. A jövő évadban négy opera betanítása a feladatom, emellett Edward Gardner, az ENO zeneigazgatójának asszisztens-karmestere leszek vendégszereplései alkalmával, amikor a világ egyéb neves operaházainak és zenekarainak élén lép fel.
Fuvolaművész és karmester, a világ számos ismert és elismert zenekarát vezényelte már. A dirigensként Ön előtt megnyíló lehetőségek nem fogják végleg háttérbe szorítani a fuvolát?
M. G.: Sajnos most már tapasztalom, hogy nem tudok fele-fele arányban mindkét „énemre” koncentrálni. Viszont nagyon örülök annak, hogy karmesterként egyre szélesebb körben kibontakozhatok és egyre nagyobb lehetőségeket kapok, hiszen ez az, amire már gyerekkorom óta vágyom. Természetesen figyelek arra, hogy a hangszeres énemet is tovább fejlesszem, ápoljam. Néhány napja például pont fuvolistaként koncerteztem; az ilyen események mindig visszabillentik a jó egyensúly érzetét!
Fuvolistaként repertoárja nagy részét a 20. századi, illetve a kortárs művek tették ki. Hogyan alakul a klasszikus és kortárs zene aránya karmesteri munkájában?
M. G.: Mint a legtöbb fiatal karmester, óriási mennyiségű kortárs művet vezényeltem: majdnem félszáz új darabot mutattam be, amire nagyon büszke vagyok. Ez egyúttal jó iskola is volt: a legabsztraktabb zenék vezénylése nagyban csiszolja a hallást és a pontos technikát. De ha az arányról kérdez, akkor azt hiszem, hogy a klasszikus repertoárom most már jóval megelőzte a kortársat. Ez talán nem meglepő, ha a szimfonikus zenekarra írt művek koronkénti eloszlására gondolunk. De ez annak a jele is, hogy talán egyre érettebb és felkészültebb vagyok a nagy lélegzetvételű klasszikus és romantikus művek megszólaltatására.
| hirdetés
 |
|
A karmesterség a gyakorlati tudáson kívül tetemes elméleti és lélektani ismeretet kíván. Hogyan készül a felkéréseire?
M. G.: Ez kicsit repertoárfüggő: máshogy állok egy Brahms-műhöz és egy kortárs ősbemutatóhoz. Az előbbi esetében igyekszem megkeresni a legautentikusabb kiadású kottát, utánaolvasni a mű keletkezéstörténetének és szociális, történelmi, politikai vonatkozásainak. Szeretem meghallgatni a szívemhez közel álló nagy karmesterek és zenekarok felvételeit, sőt, ha van erre lehetőség, a mű azok által az előadók által lemezre vett interpretációját, amit a zeneszerző is hallhatott és jóváhagyhatott. Majd igyekszem a művekre az évtizedek, évszázadok során rárakódott, néha fölösleges vagy mai füllel nevetséges tradíciókat leporolni, közben egy-egy jó ötletet vagy zenei megoldást ellesni a nagy mesterektől, majd az egészet egy saját, a szívemhez legközelebb álló interpretációvá gyúrni. Mindez persze azelőtt, mielőtt legelőször az adott zenekar elé állok. Ha pedig egy kortárs művet kell vezényelnem, első dolgom, hogy írok a zeneszerzőnek egy e-mailt, és meghívom kávézni.
Kiket tekint legfontosabb mestereinek?
M. G.: Rengeteget köszönhetek itthoni tanáraimnak, akik a kezdetektől fogva örök érvényű tanácsokkal és útmutatással láttak el. Az itthoni zeneoktatás alapszintjeitől kezdve a Zeneakadémia elvégzéséig a legjobb kezek közt voltam: Gyöngyössy Zoltán, Prőhle Henrik, Horgas Eszter, Devich Sándor, Fekete Győr István vagy Dénes László óráira mindig szívesen emlékszem vissza. Amikor hazajövök, igyekszem minél többször meglátogatni régi mestereimet, és persze szeretek nekik elbüszkélkedni a sikereimmel, amit ők nagy örömmel fogadnak. Természetesen emellett óriási hatással volt rám, amikor olyan példaképeimtől tanultam személyesen, mint Pierre Boulez, James Levine, Sir Colin Davis, Mariss Jansons vagy Sir Simon Rattle.
Hová visz az útja a közeli jövőben? Mikor hallhatjuk legközelebb itthon, esetleg a feleségével, Győri Noémi fuvolaművésszel?
M. G.: A szeptembertől kezdődő évadban londoni elfoglaltságaimon kívül fellépek Németországban, Franciaországban, Norvégiában és Svájcban. Emellett Budapesten is lesz három nagyobb koncertem: szeptember 28-án, a Duna Palotában a Nemzeti Filharmonikusok Grazioso Kamarazenekarával és Gavriel Lipkind csellóművésszel lépünk fel. 2013. március 8-án ugyanott a Duna Szimfonikus Zenekarral lesz hangversenyem, ahol külön öröm számomra, hogy az est szólistája Noémi lesz. Majd az évad végén, május 20-án a Müpa nagytermében vezénylem a Savaria Szimfonikus Zenekart; a koncertre Brahms és Csajkovszkij legszebb művei közül válogattunk. Mindenkit nagy szeretettel várok!
2011-ben a szakértő zsűri negyedik alkalommal döntött a magyar zeneművészeti Junior Prima elismerésről. A fiatal tehetségek a társalapító MVM Magyar Villamos Művek Zrt. jóvoltából a díj mellett hétezer euróban részesültek. Sorozatunkban a kiválasztott művészeket mutatjuk be.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
