Néhány dal a szerelemről
2007-. szám / Wágner Gábor
Szalóki Ági rátalált Karády Katalin dalaira, amikből egy csokorra valót elő is fog adni a West-Balkán színpadán. Ennek kapcsán beszélgettünk.
Amikor Palya Beával készítettem interjút, kijavított, amikor lenépdalénekesnőztem. Azt mondta, ő simán énekesnő, hiába jött népzenei közegből. Te minek tartod magad? 
Az utóbbi 3 évben már nem csak népdalokat énekeltem. Óriási erővel hatottak rám például azok a jazz-zenészek, akikkel az elmúlt időszakban dolgoztam: Szakcsi Lakatos Béla, Tony Lakatos, Lamm Dávid, Juhász Gábor, Oláh Kálmán és Dés András. Olyan zenei helyzetekbe hoztak, amelyek igazán próbára tettek. Kialakult bennem egy másfajta énekesnői attitűd, ami szerint a színpadi éneklés igazi célja saját magam és a közönség felszabadítása. Ez talán misztikusan hangzik, de addig érek valamit, ameddig úgy érzem, hatok az emberekre, amikor a színpadon állok. Zenegyógyszer vagyok. Az erdélyi falvakban, ahol az éneklés a mai napig a maga természetes helyét tölti be az életben, senkit nem hívnak népdalénekesnek, ők egyszerűen csak énekesek, éneklő emberek. A népdalénekes címkét csak mi kapjuk meg, mert ebből élünk és közben meg kell birkóznunk azzal a problémával, hogy nem is a népdaléneklés igazi közegében énekeljük a dalainkat.
A West-Balkánban Karády-ested lesz. Milyen személyes viszonyt ápolsz vele és a dalaival?
Az, hogy Karádyt énekelek, az egyfelől annak a szabadságnak az eredménye, amit a jazzistáktól kaptam, másfelől folyamatosan keresem azokat a dalszövegeket, amelyekkel azonosulni tudok. Már korában is énekeltem pár Karády-dalt, amiket aztán tavaly újra előszedtem, megszereztem a Karády-összest is, és egyre több dalban fedeztem fel önmagamat. Sikítoztam az örömtől. Szeretem Mihály István, G.Dénes György, Szepes Mária szövegeit, szerelmi vallomásait, mert egyszerűek, bátrak, őszinték, maiak. Karády a végzet asszonya volt a filmekben, gyönyörű és erős nő, ugyanakkor igen karakán és tudatos is. Egy proletárcsalád sarja lett Magyarország első igazi sztárja. A Gestapo-sok megverték, a kommunisták kilakoltatták, a Yad Vasem-től pedig megkapta a "világ igaza" kitüntetést. Mégis, ami a köztudatban megmaradt róla, a búgó hangja, a szipkája. Én nem vagyok "végzetasszonya”, hozzá képest kislányos a hangom és nincs szipkám. Nálam kevesebb a körítés, nincs koreográfia, szövegmondás van, melankolikus, halk zenére. Elmondom mindazt, amit a szerelemről tudok, a vágyakozásról, a várakozásról, a büszkeségről, a megalázottságról, a kacérságról, a csalódásról és a beteljesülésről.
Kik lesznek a kísérőid?
| hirdetés
 |
|
A zenészek kiváló jazzisták: Juhász Gábor, Lamm Dávid, Mohay András, Kovács Zoltán és ezúttal Schrek Ferenc állandó kísérőm, Bacsó Kristóf helyett.
Ha jól tudom, rövidesen megjelenik a Szájról-szájra lemez formájában…
Nagyon szerencsés csillagzat alatt született produkció, eddigi 8 koncertünket közel 8 ezren látták, a lemez most, november végén jelent meg. A karácsonyi koncertünk december 22-én lesz a Millenáris Teátrumban. Bognár Szilviával és Herczku Ágnessel régi a barátságunk, nagy szükségünk van egymásra, mert hol helyettes kell, hol csak egy hiányzó versszak, egy ruhadarab, egy recept...
A hétköznapi popzenével hogy állsz? Olyat is hallgatsz?
Gyerekkorom óta imádom Sinead O′Connort, rajongok Katona Kláriért, Erikah Baduért, a Pink Floydért, a Radioheadért, Jimi Hendrixért, Janis Joplinért, a Beatlesért, és szeretem a Trabantot, a Hiperkarmát, Sicratmant, Senát és Palotait. Általában a popzenével az a bajom, hogy nem tudom követni. Időnként felfedezek egy-egy jó kis slágert, csak mire megtudom, mi a banda neve, már fel is oszlott. Nyáron voltam különben a Szigeten a Razorlight koncertjén, ismertem az összes számot, jól is játszottak, de nem őrjítettek meg.
West-Balkán
29., csütörtök, 21.00
Ingyenes
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
