Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Kritika
Információ
2008-22. szám / Fuchs Péter

A hazájában nem vagy alig méltatott, ugyanakkor külhonban dicsőséget szerzett művész figurája talán mindnyájunk számára ismert lehet:
külföldi elismerés, piedeszta, dicsőséges hazatérés – eddig ismert a forgatókönyv. Andreas Fogarasi, a tavalyi, 2008-as Velencei Biennále Arany Oroszlán-díjasa hazatért – igaz, jelképesen, hiszen Vogeraschy alapvetően „Bécsben élő, magyar származású képzőművész”. Műveit, köztük a győztes műegyüttest immár az Ernst Múzeumban láthatjuk. De vajon megjön-e a hazai elismerés ettől a kiállítástól?

A kérdés azért különösen nehéz, mert az Ernst Múzeumban látható, átfogó jellegű, a győztes velencei installáció mellett az eddigi életművet is bemutató tárlat nagyon nehéz. Azaz szinte semmi kapaszkodót nem hagy a nézőnek. Az elképesztően szűkszavú művek mellett nincsenek egyflekkes magyarázó szövegek, se útmutató, se semmilyen más segítség. Olyanok a művek, mintha a művész direkt nagyon meg akarná nehezíteni a dolgunkat. Érezhetjük azt, hogy mi vagyunk a műveletlenek, mert nem értjük a titokzatos, német nyelvű dokumentum-töredékek és az apró, látszólag téma nélküli képek utalásait, vagy próbálhatunk valami fogódzót találni a nagy fekete dobozok furcsa, amatőr videóiban, amelyek láthatóan kultúrházakat mutatnak pár percen keresztül. Lehet, hogy e művek elképesztően bonyolult utalásokkal működő rendszerek, amelyeket csak dörzsölt nyugat-európai múzeumigazgatók érhetnek? Esetleg azok, akik külön ledoktoráltak az esztétika-művészettörténet szakok nem párhuzamos elvégzése után a poszt-neo konceptualizmus legújabb tendenciából?
Ha van közhely arról, milyen egy nagyon-nagyon-kortárs képzőművészeti kiállítás, ahol szinte kötelező nem érteni a műveket, azon gondolkozni, milyen formában avatkozott be a valóság itt kiállított szerkezetébe a művész, akkor ezzel a jelenséggel e kiállításon akarva-akaratlan is szembesülünk. Olvasgathatjuk az enyéimnél is jóval összetettebb mondatokkal operáló, apró kiállítási füzetkét, de sok segítséget ettől se reméljünk. Persze, mindez nem jelenti azt, hogy e kiállítás cseppet sem érdekes. Lehet, hogy Fogarasi pont erre a hatásra játszott rá, műveinek játékossága éppen ebben a látszólagos szegénységben rejlik?!
Divat azt gondolni, hogy Andreas Fogarasi egy lufi, szinte semmi. De lehet azt is mondani, hogy a „fekete kockák" érdekesek. A bennük forgó felettébb amatőr filmek is idézhetnek régi kedves emlékeket gyermekkorunk kultúrházairól. Bevallom, én nem tudom, érdekes-e, s hogy idéznek-e. Az biztos, hogy aki teljesen egészében be akarja fogadni e kiállítást, ne menjen felkészületlenül az Ernst Múzeumba. Vigyen magával művészettörténészt, lehetőleg olyat, aki legalább egy évet tanult külföldön nehéz teóriát, és minimum 1 órát tud interpellálni minden mű előtt, közben, után.
hirdetés


Ernst Múzeum
Június 29-ig
600/300 Ft

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor