PM Online | Korábbi cikkeink

Vagy a Havanna-lakótelepen, esetleg Párizsban. A filmrendezők SZOT-üdülőjének ismerkedési estjén. Melyen kubai rumot, szivart és 50-es évekbeli tragacsokat szolgálnak fel. Az est nem jöhetett volna létre a Kubai Turisztikai Hivatal és a Narcisszus Önismereti Társaság

nagylelkűsége nélkül. Havannáról kisfilmet csinálni, mellesleg a kamerára csíptetni a névjegykártyát, különös tekintettel, hogy a „rendező” kitétel jól látszódjék.
A Hétfő epizód Szomszédok-dráma olyan vizuális trükkökkel, melyeken már az egykori Pirx kapitány szocialista tévé-sci-fi alkotói is túlléptek. A Keddet a főszereplő Emir Kusturicán kívül szerintem senki nem élvezi, de az önimádat még vele sem feledtet mindent. A Szerdában egy tusfürdőreklám ad randevút egy Mészáros Márta-filmnek. A Csütörtök a legjobb, Elia Suleiman humora és látásmódja végre az egész projekt problémájára rátapint: ez a kubai életáramlás filmen tök giccs – nála legalább már a kocka Lada a kubai autó, a pénz pénz, a hazugság hazugság, a tévében csak Fidel. Ezt pedig az egyiptomi a kellő távolságtartással nézi – és ezt jó nézni. Péntek? Gaspar Noénak kiosztották a sötét Kuba témáját, de csak erős hármas a dolgozata, démoniság helyett kulturális antropológiai képeskönyvet sikerült fabrikálnia. Szombat? Legyen szabad. A Vasárnap pedig a szocialista hiánygazdaság latin himnusza - avagy „okosba megcsináljuk” salsa-ritmusban.
Kuba: közhely vagy ürügy – a rendezők pakolnak, kitöltik a számlatömböt, és csókot dobnak a kubai népnek.

Havanna, szeretlek! (16)
(7 días en La Habana)