PM Online | Korábbi cikkeink

Folyamatos az egészséges izgalmi állapot: nyílnak-e vállalható vidéki éttermek, vagy továbbra is Budapest marad a fókusz? Lesz-e nagyobb számban olyan vendéglő, ahová akár hosszabb autózást is érdemes bevállalni? A szemesi Kistücsök már kétségtelenül kivívta magának

ezt a rangot, és van még néhány, amelyet párás szemmel emleget egy-két „hírhozó”.
A mértékadó étteremkalauz a debreceni belváros új gyöngyszemét emlegeti úgy, mint a vidéki magyar gasztrokultúra nagy reménységét. Így talán érthetően magas várakozásokkal tettük próbára a helyet. A személyzet tapasztalt, magabiztos, nem esnek ugyan hasra a tisztelettől, de a figyelmet folyamatosan érezzük. Az étlap bölcsen összeállított, igyekszik minden szóba jöhető vendégcsoportnak valamit nyújtani, mégis sikeresen ráfér egy nagy étlapoldalra az egész, kiegészülve a napi kínálatot soroló táblákkal. Van tapas, grill-kínálat, pizza, pasta és persze magyaros ételek is, de nem hiányoznak a tengeri tálak sem.
A tonhaltatár sajnos nem a legjobb, kézi vágás helyett agyonpépesítették, ízesítésében pedig a bélszín tatár felé vették az irányt, túl fűszeres, borsos, a halíz ezúttal háttérbe szorul. A padlizsánkrém már sokkal finomabb, és különösen jól sikerült a nyári este üdítő fogása, a kovászosuborka-leves is. Még az olyan egyszerű ételből is, mint amilyen egy rántott (bébi) csirke, sikerül valami plusszal izgalmas tételt varázsolni, a siker kulcsa ezúttal a sült krumpliból készült krumplipüré volt. A legemlékezetesebb a hagyományos slambuc fogás volt, amelyet érlelt, ízes, szaftos marhasülttel kombinált a ravasz séf. Dicsérjük még meg a kacsamájas-bélszín fogást is, amely házi készítésű, al dentére hagyott szélesmetélttel érkezett. A házi elkészítési mód a császármorzsa esetében is elismerésre méltó, mint ahogy örömünkre szolgál a hangulatos élőzene és a hosszú bor- és italkínálat is.