Interjú
Legyen magunkra is humorunk
2012-08. szám / Bóta Gábor
Znamenák István rendezi a Színikritikusok Díjának díjkiosztó gálaestjét szeptember 16-án a Nemzeti Színházban. Elegáns este lesz, sok zenével, kicsit hasonló, mint egy amerikai díjátadósdi. A színész-rendező nagyon fontosnak tartja a kritikát, de úgy gondolja, nem felhőtlen a viszonya a szakmával.
Miért vállaltad el a színikritikusdíj gálájának megrendezését?
Z. I.: Ma kevés olyan díjátadó van, aminek megadják a módját, és én ezt fontosnak tartom. És ha ezt a Nemzeti Színház színpadán lehet csinálni, ami eléggé alkalmas egy ilyen elegáns esemény megrendezésére, akkor szívesen elvállalja ezt az ember.
Kisebb, intimebb hely nem jobb erre?
Z. I.: Volt már olyan is. Minden évben valahogy máshogy van. Én azt gondoltam ki, éppen azért, mert ilyenek az adottságok, hogy most egy nagyon elegáns rendezvény lesz, kicsit olyasmi, mint egy amerikai díjátadósdi. Természetesen aki engem ismer, az tudja, hogy nem pont a hollywoodi ízlés szerinti.
Ez azt jelenti, hogy öltönyben meg estélyiben kell majd menni?
Z. I.: Hát lehet, hogy lesz dresszkód.
Nem az ilyen rendezvények kicsit ironikus változata lesz?
Z. I.: De igen. Tudod, annyira szeretjük a saját fontosságunkat kitenni, hogy talán megengedhető, hogy egy picit legyen magunkra is humorunk.
Fontosnak tartod a színházkritikát?
Z. I.: Nagyon fontosnak. Hogyne lenne fontos! Ha minőségi a színházkritika, abból elég sok mindent meg lehet tudni arról a produkcióról, amire az ember készül elmenni. De gyakran, ha az ember elolvas egy-egy kritikát, és látta már az előadást, utólag is összeállhatnak számára részletek a produkcióból. Az is lehet, hogy éppen azért, mert annyira vacak a kritika, hogy ellent tudjon mondani az olvasottaknak.
És amelyik előadásban benne vagy?
Z. I.: Az egy másik kérdés. Ahhoz az előadáshoz, amiben az ember részt vesz, jóval több személyes köze van, és nyilván így sokkal érzékenyebben érintik bizonyos dolgok. Szeretjük, ha jót írnak rólunk, mert az ember mindig szereti a vállveregetést, és nyilván nagyon nem bírja, ha negatív kritikát írnak róla. Én elolvasom a más színházakról szóló kritikákat is.
Megfelelően tájékoztat szerinted a kritika?
Z. I.: Van, amikor igen, és van, amikor teljes hülyeség. Előfordul, hogy egy negyedikes gimnazista szintjén sincs. De előadásból is van vacak és jó is.
Bántódtál meg már kritikától? Gondoltad azt, hogy a jó édesanyját a kritikusnak?
Z. I.: Igen.
| hirdetés
 |
|
Mert rossz minőségű volt a kritika, vagy mert rosszat írt rólad?
Z. I.: Nem azért, mert rosszat írt rólam, hanem egészen egyszerűen azért, mert aki írta, az orráig se látott, nemhogy a színpadig.
Olyan is előfordult, hogy „aha, igaza van a kritikusnak?”
Z. I.: Hát, olyan is volt.
És ekkor netán változtattál is valamin?
Z. I.: Volt olyan egészen konkrét helyzet egy általam rendezett előadásban, amin nem tudtam már változtatni, mert strukturális problémák voltak. Nagyon nehéz lett volna változtatni, elölről kellett volna kezdeni egy pár dolgot. Óvatosan próbálgattam közben kicsit belenyúlogatni, de ez már nem sok vizet zavart.
Ahhoz mit szólsz, hogy a következő Pécsi Országos Színházi Találkozóra nem válogathat kritikus?
Z. I.: Én szerintem pedig válogasson. Pedzem, hogy az egész POSzT miért alakul így, hogy miért történik erőfitogtatás, de ez most engem különösebben nem érdekel.
Milyen viszonyban van a kritika a szakmával?
Z. I.: Nem tudom, hogy van-e jó viszony kritika és szakma közt. Nyilvánvalóan a kritikus dolga, hogy így vagy úgy elmondja a véleményét. A szakmának pedig az a dolga, hogy színházat csináljon. Nagyon sokan valószínűleg azt gondolják, hogy pofázni könnyű egy tollal a kezedben. Nekünk meg rohadtul le kellene gyártanunk valamilyen előadásokat, amiknek egyrészt meg kell felelniük a nézők elvárásainak, másrészt ha az ember valamit ad magára, akkor olyan szakmai követelményeknek is, amik nem mindig találkoznak a nézők ízlésével. És legyünk őszinték, nem is mindig azok a legsikeresebb előadások, amik a legjobbak. Ha ilyenkor jön a kritika, és még tud rajta rúgni, csavarni egyet, az nem mindig esik jól. Hogy nem annyira felhőtlen a viszony, az ebből adódik.
Milyenre tervezed a gálaestet?
Z. I: Nagyon sok zene lesz benne. Színészzenekarok is fellépnek. Kovács Márton lesz az egész műsor zenei vezetője.
Számít a kritikusdíj?
Z. I.: Fontosnak tartom. És mivel sok kritikus szavaz, még azt is lehet mondani, hogy objektív.
Ezt a díjat legalább olyanok adják, akik sok előadást láttak.
Z. I.: Természetesen. A kritikusoknak rálátásuk van arra, hogy milyen volt az évad. Sokkal több előadást látnak, mint a nézők vagy akár mi.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
