Váratlanul felszabadult a hétvége, elmarad A hallgatag asszony című Richard Strauss-opera a Müpában, de hogy legyen jó minden rosszban: Muszorgszkijt játszik a MÁV.
Mondhatni, hogy nincsen benne semmi különös, az új zeneigazgató, Csaba Péter, aki szólistaként, zenekari művészként is nemzetközi tapasztalatokkal és sikerekkel vette át a zenekart, alapművekkel csalogatja a közönséget, de érdemes kicsit figyelni. A halál dalai és táncai Sosztakovics hangszerelésében hangzik el. Évszázados kézfogás két nagy orosz zeneszerző között, képzeljük csak el, mi sült volna ki abból, ha Erkel valamelyik művét Bartók hangszereli meg. Sosztakovics sötétebb színeket, különösebb effektusokat használ, mint a dalok első hangszerelője, Rimszkij-Korszakov, és eleve női hangra, Galina Visnyevszkaja dús, szláv orgánumára gondolt munka közben. Ennek ellenére a Sosztakovics-hangszerelést is többnyire férfiak adják elő. Most itt az üdítő kivétel pillanata, a visszatérés a kiinduláshoz: Wiedemann Bernadette ha nem is feltétlenül szlávos, de dús, telt hangján szólalnak meg a szörnyűségek.
Mert valóban szörnyű dolgok történnek. Álomba szenderül egy kisgyerek, a halál adja a szerenádot a beteg fiatal ablaka alatt, a részeg muzsikot az ő hangja biztatja, hogy feküdjék csak le nyugodtan aludni a hómezőn, a hadvezér pedig elégedetten néz szét a csatatéren, szép volt az aratás. Más ez, mint a romantika csontzenélő halálfigyelése, Muszorgszkij valóságosabb és kegyetlenebb történeteket zenésít meg. Talán azért, mert jobban tudta, miről beszél, az ő ihletői nem freskók és bánatos elvágyódások, hanem napi randevúk, alkoholos delíriumok. A maga korában talán illetlenség is volt, amikor halálba hanyatlani kívántak ifjak és transzformálódni az idősebbek, Muszorgszkij belegázolt a vérbe, fájdalomba. Aztán jött a 20. század, és Muszorgszkijnak adott igazat. |
vissza
vissza a lap tetejére
