A hét lemeze
John Legend: Live From Philadelphia – Sony BMG
2008-22. szám / WG
Bár a soul zene többek számára egyenlő a nyálassággal, én mégiscsak azt mondom, hagyjuk az előítéleteket másra, és bátran merüljünk el
John Legend (született John Stephens) világában. A szupertehetséges zongorista-dalszerző-énekes ugyanis nemcsak, hogy a soul klasszikusok (elsősorban is  Marvin Gaye) méltó örököse, de ebből következően jelenleg ő szállítja a világ legjobb, legszerethetőbb, legmelodikusabb, legmegunhatatlanabb, leglenyűgözőbb, legszexisebb, legdögösebb – és a satöbbi – nyálas muzsikáját. Illetve most, 2008-ban az év (eddigi) legjobb koncertlemezét.
Az idén harmincesztendős Legend – bár szinte az anyatejjel szívta magába a muzikalitást – karrierje lassan indult be. A Springfieldben született zenész előbb zongorázni tanult, majd a helyi templom kórusa fedezte fel magának – merthogy Johnnak kiváló énekhangja is van. Aztán sokáig látszólag nem történt semmi, csupán számtalan közreműködés mások lemezein (Lauryn Hill, Jay-Z, Alicia Keys, Black Eyed Peas, Talib Kweli, Common), ám a vendégmuzsikálások azonban előbb-utóbb mégiscsak gyümölcsöt termettek, s végül 2004-ben megjelent az első John Legend-album, a Get Lifted. Persze ehhez arra is szükség volt, hogy Legend összebarátkozzon Kanye Westtel, aki azonnal meglátta benne a született és kimagasló tehetséget, s minden fronton nyomni kezdte őt. A Get Lifted még csak egy szimpatikus és figyelemre méltó lemez volt, a két évvel később megjelent második album, a Once Again viszont már egy közel tökéletes munka, amin szinte az összes dal sláger, ellenállhatatlanul hangulatos darab. A Get Liftedet egy idő után simán félre lehet tenni, hogy aztán csak néha vegye elő az ember, a Once Againnek azonban azon a lemezes polcon van bérelt helye, ahol a gyakran hallgatott albumok sorakoznak. John Legend nemcsak egy stílusos showman, hanem varázsol is a zongora mögött ülve, nem csupán egy ügyes kezű, hangulatos előadó, de ami a soul esetében elengedhetetlen: őszintén és érzéssel játszik, manírok és alakoskodás nélkül, ha kell, játékosan évődve, ha kell, meghatóan, bárhogyan. Legend mindig a lelkéből játszik és énekel, és mindig a lélekhez szól. Egyszóval: nagyformátumú előadó. | hirdetés
 |
|
John Legend most megjelent harmadik albuma nem új dalok gyűjteménye, hanem koncertlemez. Aminek, ha úgy vesszük, már épp itt volt az ideje. Merthogy mielőtt megjelent volna a Get Lifted album, Legend – magánkiadásban – kiadott pár koncertalbumot Solo Sessions címmel. És lássunk csodát, a stúdióban is első osztályú zenész – ha ez egyáltalán lehetséges –, sokkal jobban viselkedik élőben. Mindkét albumáról végigjátssza a slágereket, és ami fontos, nem egyszerűen csak előadják a dalokat, de egyiket se úgy, ahogy eredetiben megszólal. Kiváló a koncertzenekara, a vokalisták, nem beszélve a közönségről: folyamatos, intenzív és feltűnően pozitív a vibrálás Legend és philadelphiai rajongói között. A koncertlemeznek létezik egy DVD-vel kísért verziója, amin – 2 klip és egy interjú mellett – 17 percnyi, képes ízelítőt kapunk a koncertből (a teljes koncert beszerezhető külön DVD-n is). A végig mosolygós Legend sugárzik. Nemcsak kiválóan énekel és zongorázik, de a tánc is jól áll neki. Viccelődik, meghatódik, és amikor dagályos lehetne, akkor is inkább magabiztosan ugorja át a lécet és meghatóan tud szenvedélyes lenni. Ráadásul még nagyon szimpatikus az is, ahogy irányítja a zenészeit, a közönséget vagy éppen a színpadra felinvitált és nagyon zavarban lévő hölgyet, akivel a PDA-t táncolja végig. Ha nő lennék, biztosan beleszeretnék John Legendbe, de férfi vagyok, így pedig csak azt remélem, a csajom sosem találkozik vele személyesen – na nem mintha nem bíznék magamban és a férfiasságomban.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
