Hangverseny
Händel: Funeral Anthem – Orfeo Zenekar, vezényel Vashegyi György
2012-10. szám / Fáy Miklós
Végre valami új. Igaz, hogy el vagyunk kényeztetve, azt hallgatunk és annyiszor, ahányszor csak jólesik, voltaképpen nevetséges ez a „jaj, még egy Verdi Requiem” kezdetű sóhajtozás, mégis
meglepő, hogy a műsorért felelős embereknek soha semmi eredeti nem jut az eszükbe. Húsvétkor Passió, karácsonykor a Bach-oratórium, halottak napján Verdi. Miközben ott a kimeríthetetlenek látszó zeneirodalom, mi csak egészen vékonyka szeletét hallgatjuk újra és újra, belefáradva a szertartásba, mint aki nem is reméli már, hogy új kalandok is várnak rá. Még meg is tudjuk magyarázni, hogy miért: mi csak a legnagyobbakat hallgatjuk, a legnagyobbak legnagyobbjait, olyan rövid az élet, miért érnénk be kevesebbel.
Igaz. Még a rövid élet is igaz, erre is emlékezünk halottak napja előestéjén, mindenszentekkor, de a rövid életet kár unalomba fulladó hangverseny-ceremóniákon tölteni. Éljenek az ismeretlenek, igazi halotti darabok, igazi halottak emlékére. Bach Gyászódáját Erős Ágost feleségének emlékére írta, Händel a Funeral Anthemet Karolina királyné halálára. A nevek is elfelejtődtek már, csak a gyász marad örök.
Művészetek Palotája
11. 01., 19.30h
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
