Dan Schawbel
Én 2.0
2012-10. szám / IM
Egy régi Sándor György-idézet jutott eszembe a könyvről: „Tisztelt elemzőm! Tudom, hogy művem és személyem csupán ürügy az Ön számára, hogy velünk kapcsolatban magáról írjon; és saját karrierje szempontjábólfontosnak vélt személyiségekről, ezért külön köszönöm, hogy a rólam szóló tanulmányában: engem is megemlített.”
Ez a könyv egészen kivételes abban a tekintetben, hogy elsősorban nem az olvasóknak, hanem a szerzőről szól. Igazság szerint nem tudom megítélni, mennyire sikeres valójában a saját diadalairól író fiatalember, de a könyve alapján úgy tűnhet, hogy harmincéves korára a világ kommunikáció-tudományának meghatározó és megkerülhetetlen alakja lesz… Ez a fanyalgás persze nem igazságos: az önfényezést, a folyamatos dicsekvést számon kérni egy olyan könyvön, ami az önfényezésről szól, nem volna logikus. És ha őszinte vagyok, rengeteg hasznos tanácsot kaphat az olvasó arra nézvést, hogyan vetesse észre szerény(telen) személyét a széles nyilvánossággal; hogyan közlekedjen a közösségi hálókon, mit tegyen és mit ne tegyen közzé magáról, kinek és hogyan írjon fontoskodó e-mailt, olvasói levelet, hogyan tűnjön föl az alapvetően és érthetően közönyös külvilág számára.
Az énmarketing technikái józanok, kézzelfoghatóak és hatásosak. Tényleg működnek, még ha így egyben olvasva kissé zavarba ejtőek is. Érdekes élmény, hogy a könyv olvasása közben több olyan tenyérbe mászó, nyomulós és törtető ismerősöm alakja ködlött fel bennem, akiket már akkor is elviselhetetlennek gondoltam és ma is annak tartom őket. Hol lehetnek most e régi játszótársak? Valószínűleg nagy nemzetközi cégek vezérigazgatói, bankigazgatók; gazdagok és szépek. Vagy sikertelen, kudarccal teli, frusztrált alakok, akik éppen könyvet körmölnek elképzelt sikereikről…
| hirdetés
 |
|
HVG Könyvek
308 oldal, 3900 Ft
Kritika (3)
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
