Interjú
Hódító úton a Paul&Hód
2013-01. szám / Kiss Péter
Aki ismeri Feke Pál pályáját, tudja, hogy „társulatban” érzi jól magát. Legújabb társain azonban meglepődhet az ember. Vele van például egy hód. A lemeze borítóján. Azon a korongon, amelyen vadonatúj pop-rock bandájával mutatkozik be. Paul&Hód a nevük. Szintén a társulat tagja egy karakteres vörösbor. Azt is úgy hívják, mint a zenekart. Voltaképpen ez egy család.
Termékcsalád. Pali, hogy is van ez?
Ha jól látom, a lemezborítóból ki van harapva egy apró szegély.
F. P.: A hód tette. Az első harapás. Ez az album címe.
Hódítani indul a hód?
F. P.: Remélem. El lehet játszani a szóval. A színházi kollégáim is mindenféle „hódos” szójátékokat írogatnak nekem. A névválasztás fő oka, hogy olyan nevünk legyen, ami picit játékos, figyelemfelkeltő, tán meghökkentő. A hód várakat épít. De nem légvárakat. Ahogy mi sem. Ezért (is) lett a zenekar szimbóluma ez a szeretetre méltó, dolgos kis figura. A csapat fiatalokból áll, nagyszerű muzsikus mind. Az életem részei.
Népszerű előadók dalai szerepelnek az albumon. Szörényi Leventétől a Quimbyn át Péterfy Boriig. Klasszikus rocktól az alternatív muzsikáig.
F. P.: Kicsit más ez a lemez, mint amit tőlem talán megszoktak az emberek. Nem pusztán korábbi nagy slágerek feldolgozását tartalmazza. Másfajta hangszerelés – cselló, trombita, zongora – foglalja keretbe a dalokat. Azt gondolom, nagyon bensőséges hangulatú, lírai lemez született. Olyan zenei élményt ad, amely néha picit belemar az ember szívébe.
Elindult az országos turnéd. A közönség is „ráharapott” a dalokra?
F. P.: Nagyon izgultam, vajon mit fognak szólni. És boldogan mondhatom, Fehérváron és a kecskeméti színházban is „álló tapsos” lemezbemutató koncertet adtunk.
Énekel egy ismerős „hölgyhód” is a lemezen…
F. P.: Herczeg Flóra velünk van a turnén is. Nemcsak a közös színházi múltunk miatt. Ő egészen különleges, népdalos hangzású énekstílust képvisel. Ráadásul egri lány…
Azaz egri leányka… Hoppá! Megérkeztünk a társaság harmadik tagjához, a borhoz.
F. P.: Valóban. Hamarosan országos forgalomba kerül egy száraz vörösbor, ami szintén a Paul&Hód nevet viseli. Saját ízlésem szerint készült, Bolyki János egri borász barátom szakértő segítségével.
A koncertek befejeztével megízlelhetik a nézők a hegy levét?
F. P.: Nem. Ezeken az estéken a zenéé a főszerep. Ami a borral közös benne, az a színvonal. Amit elvárok magamtól a színházban, ugyanazt a minőséget szeretném egy termékbe is átvinni. Nagyon szeretnék olyan magyar termelőkkel összedolgozni, akik a legjobbak a saját „műfajukban”. | hirdetés
 |
|
Úgy véled, minőségi bort előállítani legalább akkora művészet, mint feljátszani egy minőségi lemezt?
F. P.: Az a lényeg, hogy mögé legyen téve egy lelkület. Ne azt mondd, hogy ez egy termék, hanem mondd azt: ez egy stílus. A Paul&Hód nemcsak egy prémium termékcsalád, hanem egy egyedi játékos stílus is, ami keresi a különleges megoldásokat.
Ad absurdum, ha egy focista két leheletfinom csel után rúg egy bombagólt, az egy Paul&Hód-megoldás?
F. P.: Igen. Fantasztikus dolog lenne, ha ilyesmi mondjuk, öt év múlva bekövetkezne. Nekünk nem az a célunk, hogy percek alatt eladjunk minden bort. Legyen ez inkább egy értékjelző fogalom. Ha például látsz majd egy szelet csokit, aminek a szélét egy kis hód megrágta, annak a legjobb csokoládénak kell lennie!
Sokan hihetik, ezzel a biznisszel megfogtad az isten lábát.
F. P.: Akkor tévednek. Nem az üzlet az elsődleges ebben, hanem az a kreativitás, amit kiélhetek magamban. Mindig is érdekelt, hogyan lehet felépíteni, országos hírűvé tenni egy üzleti vállalkozást. Valami másban is kipróbálni magam. Valami másban is megmutatni magam az embereknek. Nem a borászat a profilom, viszont profi társakkal dolgozom együtt. Ebbe is bele kell tanulni.
Akkor most azok csalódnak benned, akik úgy hitték, hogy a színház megszállottja vagy?
F. P.: Nézd, biztos vannak nálam sokkal fanatikusabb színházi emberek. Én nem vagyok az. Persze imádom, amit csinálok, teljes hittel, elmélyültséggel teszem a dolgomat, de szeretnék mást is csinálni az életemben. Engem feltölt, ha elmegyek tárgyalni. De nem színészként, hanem mint üzletember.
A színházban a taps egyértelmű jelzés. A tárgyalóasztalnál hogyan méred le a sikert?
F. P.: Úgy, hogy megkóstolják a bort, és azt mondják, Palikám, gratulálunk. Aztán megrendelik és kínálják a vendégeiknek. Nagyon remélem, egyszer majd annak kapcsán beszélgetünk, hogy egy színház művészeti vezetésére vállalkoztam. Ez is eljöhet majd az életemben, de tudom, ennek nem most van itt az ideje.
Hallgatva szavaidat, a színház mintha szunnyadozna napjaidban mostanában.
F. P.: Erről szó sincs. Továbbra is színpadra lépek a Miss Saigonban és a Veled, Uram!-ban a Thália Színházban, és a napokban újítjuk fel a Müpában a Lloyd Webber 60. születésnapjára rendezett gálaműsort. Aztán február elején újra játszom a Madách Színházban a Jézus Krisztus Szupersztár címszerepét, valamint a Spamalotban is fellépek. És vannak újabb megtisztelő felkérések, de még semmi konkrétumot nem tudok.
Szerepálmodról eddig sem és ezután sem faggatlak. Persze egészen más a helyzet a Paul&Hód tekintetében. Mit remélsz?
F. P.: A lemez az első harapás volt. A bort követi majd a pálinka, a csokoládé és a lekvár. Egyszer majd szeretnék egy saját üzletet nyitni Pesten. Ez az álmom.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
