„És ez is egyfajta becsületesség, amennyiben minden kijáratot úgy tekint, mint másvalaminek a bejáratát” – magyarázza mestersége lényegét
 a Színész az útban levő Rosencrantznak Tom Stoppard első és talán legnépszerűbb drámájában, a Rosencrantz és Guildenstern halottban. Műveinek azóta is egyik fő szervező elve ez a kettősség: az, hogy minden és mindenki lehet önmaga – vagy épp az ellenkezője.
Az Európa Könyvkiadó gondozásában kiadott Tom Stoppard-kötetben két, magyarul eddig meg nem jelent dráma szerepel, az 1988-as Hapgood és a 2006-ban bemutatott Rock and roll. Az előbbi épp erre a kettősségre épülő, hallatlanul szellemes kém-krimi. A Londonban játszódó történetben angol és szovjet kémek figyelik egymást vagy magukat. Egyikük(?) iker, van köztük kettős ügynök, alvó ügynök, felébresztett ügynök, megfordított ügynök. Hogy a felvonultatott hősök viszonyai érthetőbbek legyenek (vagy végképp elbizonytalanodjunk az irányok tekintetében), a szereplők a természettudomány törvényeit magyarázzák folyton – például a fény kettős természetéről. De utalásként megjelenik Schrödinger macskája és azok a bizonyos königsbergi hidak is, melyekre Euler óta a gráfelmélet bölcsőjeként tekint a matematika – és amelyek lehetővé teszik, hogy az egyik szereplőről biztonsággal kideríthessék, hogy csak iker lehet. Miközben a kémek izgatóan rejtélyes világáról úgy tűnik, hogy a teljesen értelmetlen feladatok egymást teremtik, hogy a hét (?) ügynök, akár a königsbergi (kalinyingrádi?) hidakon keringő tudósok, saját magának eszel ki problémákat, ebben a látszatokra épülő világban szenvedélyes szerelem szövődik, melynek nagyon is valóságos gyermek lesz a gyümölcse, valakit lelőnek, valaki pedig, kiábrándulva ebből az egész megfigyelősdiből, kiszáll a játékból.
A Rock and rollnak is szervező ereje a kettősség – a kommunizmus értékelésének és értelmezéseinek lehetőségeit elemzi 1968-ban és 1976-ban, 1987-ben és 1990-ben, Prágából és Cambridge-ből nézve, csehként és angolként. Két fő alakja az októberi forradalom évében született angol tudós, Max és tanítványa, az egy generációval fiatalabb cseh Jan – kettejük beszélgetéseire, vitáira van felfűzve a négy évtized angol és cseh történetén végigjáró cselekmény. Kettőjük körül keringenek a dráma többi szereplői: három generáció nagyon élesen különböző, a saját koruk-környezetük-kötöttségeik ellen lázadó nőalakja, a prágai barátok és árulók, a cambridge-i tanítványok és értetlenek. A darab intellektuális-értekező síkja talán egy kicsit el is uralkodik a szereplők viszonyrendszerén, de ezt a „színpadszerűtlenséget” jól ellensúlyozza a nagyon pontosan definiált zenei réteg, amelyben megjelenik a korszak angol és cseh underground zenekarainak története Syd Barrett kiválásától a Pink Floydból a Rolling Stones első prágai koncertjéig. |
vissza
vissza a lap tetejére
