Divat az önéletrajz. Celebek még gyakran alig éltek, de máris könyv jelenik meg róluk, ha nem is feltétlenül maguk írják, jó pénzért kerül melléjük néger, és ír helyettük, vagy interjú formájában foglalják őket kötetbe.
 A naplóknak is divatjuk van, ezek az önéletrajzok rokonai, gondoljunk csak például Móricz Zsigmond a közelmúltban nagy sikert aratott, megrázó erejű, már-már valószínűtlenül őszinte naplójára, amiből Koltai Róbert remek estet is összeállított. Nagy művészek, zsenik is készítettek önéletrajzot, ezért is dilemmázott Földes Anna újságíró, kritikus sokat azon, hogy ő kötetbe foglalja-e az élettörténetét. Többek között ilyen jellegű vívódásairól is beszél most megjelent kötetében, melyben persze lényegében önéletrajzot ír. De már a könyv Egy krónikás krónikája alcímében, aztán hosszabban is, azzal vágja át a gordiuszi csomót, hogy ő tulajdonképpen krónikát ír. És persze ez is igaz. Azt a rafinált módszert választja ugyanis, hogy nem csupán róla szól a számadás, hanem azokról is, akikkel munkája során találkozott. Az ő önportréja másokéval vegyül, elmeséli például interjúinak háttereit, körülményeit, és mint sokakat a mesterségre tanító tanár, még némi műfajelméletet is belelop a könyvébe.
Mint a Nők Lapja volt munkatársa, igazán sokakkal és sokféle emberrel találkozhatott. A nagy színész Gobbi Hildával éppúgy, mint a jelentős szobrásszal, Borsos Miklóssal vagy Örkény István íróval, a groteszk zsenijével, Popper Péter karizmatikus személyiségű tudóssal, vagy éppen Göncz Árpáddal, akinek embersége köztársasági elnökként is megmutatkozott.
A fekete-fehér képekkel szolidan illusztrált kötetet nem fogják nagy példányszámban elkapkodni. De mindazt, amit Földes leírt, érdemes volt rögzíteni, akár önéletrajznak, akár krónikának hívjuk.
Gabbiano Print Kft.
263 oldal, 2400 Ft
Kritika (4,5)
|
vissza
vissza a lap tetejére
