M[ei]DE – Művészettel a diszkrimináció ellen
2008-24. szám / F. P., Cs. O.
Különös bájuk van azoknak az éjszakáknak, amikor valami újra, ismeretlenre bukkanunk a városban, ahol élünk, legyen az itthon vagy külföldön.
 Akár belépünk egy nyitva felejtett bérház kapuján, akár ismerősünk mutat egy titkos zugot, udvart, ahol még sohasem jártunk, mindenképpen átjár minket a felfedezés katartikus élménye.
A Tűzraktér csoport most ötemeletnyi felfedezni valót kínál nekünk – összesen 5400 négyzetméteren –, ha valamelyik délután vagy éjszaka a Király és a Paulay Ede utca közötti rövidke Hegedű utcába tévedünk. Számtalan titokra, no meg jó néhány rendhagyó módon felépült kiállításra lelhetünk itt, persze akkor, ha rávesszük magunkat, hogy belépjünk a Hegedű utca 3. szám alatt található ismeretlenbe: azaz az ideiglenesen művészeti központtá alakított egykori középiskolába.
Az épület szinte egyetlen szintje sem egyforma, ami nemcsak a sokféle, egymástól független kis tárlatnak köszönhető, hanem annak az elképesztő építészeti tobzódásnak is, amelyet az elmúlt száz év ezzel a furcsa iskolaépülettel végzett. Nyolcvanas években épült, alacsony belmagasságú tetőterek váltják az elfeledett kémialaborok és apró nyelvi termek labirintusát, amelyeknek furcsa fényében egészen elképesztően mutatnak a szobrok és képek.
Még annak is, akit nem hatnak meg az egykori tantermekben kiállított kortárs művek, érdemes ellátogatni e nem mindennapi helyre, ahol az egykori diákokról falfirkák, az idő múlásáról pedig az ablakokat sűrűn benőtt borostyánhálók emlékeznek meg.
Figyelem, az alkalmi „múzeum” felderítése minimum egy fél éjszakát igényel! Délután háromtól éjfélig van ugyan nyitva, de érdemes naplemente után odaérni, mert a külső sötét még érdekesebb hangulatot kölcsönöz a neonfényű tereknek. S bár igaz, hogy kiállításra általában nappal szoktunk járni, ráadásul leginkább hétvégén, azon belül is szombaton, kora délután (hogy miért, azt már nem tudjuk, talán nagyszüleink is így tették ezt valaha), a Múzeumok Éjszakája rá a bizonyíték, hogy ha alkalom adódik, szívesen teszünk kivételt. | hirdetés
 |
|
S hogy pusztán az éjszakai kiállításélményen túl miért érdemes beváltani a szokásos esti sörözést vagy mozizást egy iskolaépületben rendezett kortárs tárlatra? Csak egyetlen rövidke szóval tudunk erre válaszolni: megéri. Főleg azoknak – vagyunk szép számmal ilyenek –, akik szerették, esetleg még mindig szeretik a gyermekmeséket, a titokzatos padlásokon játszódó történeteket s az újabb és újabb titkokat rejtő, zárt, de fortéllyal azért nyitható ajtók misztikumát. No és persze a kortárs (nemcsak képző-!) művészetet, melybe a kiállítások mellé az is belefér, ha Rutkai Bori pultot fest, Darvas Kristóf a kertben „utcazenél” (minden délután), a Radikális Szabadidő Színház Paul Foster Brutus című darabját adja elő (13-án és 14-én 21.00), melyet a 3. Fringe Fesztiválon a legjobb független színházi műhely díjával jutalmaztak, Bácskai Júlia pedig pszichoszínházat játszik (16-án és 18-án 19.00). A lényeget majdnem kifelejtettem: június 7–19. között a kertből nyíló tornateremben kortárs műalkotássá avanzsál a foci, ahol a multimédiás installáció egyet jelent az EB-közvetítéssel.
VI., Hegedű u. 3. (A Tűzraktér ideiglenes kiállítóhelye)
Június 28-ig, 15.00–24.00
Ingyenes
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
