Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Kritika
József és a színes szélesvásznú álomkabát
2008-24. szám / Bóta Gábor

Darab lényegében nincs, előadás az van. Eredetileg tizenöt perces volt az a pop-kantáta, amit Andrew Lloyd Webber Tim Rice szövegíró barátjával rittyentett,
a St. Paul Junior School megrendelésére. Aztán a nagy siker miatt új dalokkal bővítették művüket, és ez a toldozgatás-foldozgatás meg is látszik, nincs igazán elvarrva semmi, dalok, táncok egymásutániságából áll a produkció, képeskönyvszerűen megelevenedik Jákob fiának, Józsefnek közismert története, amelyben testvérei irigységből majdnem a halálba taszítják, de aztán, amikor már a fáraó maga mellé emeli, jól megy sora, megbocsát nekik. Vagyis az acsarkodó világban példát mutatnak fel nekünk. Persze ez is ott van ebben az előadásban, ami azért igazából mégiscsak revü. Profi színészekkel, táncosokkal, Kentaur pazar díszleteivel, Rományi Nóra csillogó jelmezeivel, bár azért talán nem volt annyi pénz, mint Az operaház fantomjára vagy a Producerekre. De van egy lelkes és már profinak tekinthető szereplőgárda, amelynek tagjai nem csupán elgépiesedetten végrehajtják a rendező, Szirtes Tamás és a társrendező, Szerednyey Béla utasításait, nemcsak üzembiztosan dolgoznak a showbiznisz elvárásai szerint, hanem némi érzést is visznek az alakításaikba. Megizzadnak a sikerért, miközben jókedvűen hancúroznak a színpadon, kicsit fityiszt mutatnak a musical műfajának, és némiképp parodizálják azt is, amit csinálnak. Nem akarja az előadás piedesztálra emelni önmagát, nem szeretné sulykolni, hogy súlyos történelmi, társadalmi mondanivalóval szembesít minket, lehetne a cím akár Madách Színház revü, vagy Webber-esztrád, színészek, táncosok dalolnak, viháncolnak, jól érzik magukat ők is, meg a közönség is, és lényegében ennyi. Moroghatnánk, hogy ez a merő üresség, de éppen az áradó jókedv miatt több ennél. Baj lenne, ha csak ilyen lenne a színház, és a hasonló produkciók, netán sokkal vacakabb változatban, rendületlenül szaporodnának. Meg az sem biztos, hogy többször kell befejezni egy előadást, mert újra és újra megismétlik a dallamos slágereket. De tény, hogy mindez jó ritmusban, szórakoztatóan történik. Nagy Sándor Józsefként még némi fájdalmat is becsempész a produkcióba, de tud léhán virtuóz is lenni, ami ennek a műfajnak sajátja. Posta Victor fáraóként Elvis Presley-paródiával arat diadalt, önimádó, piperkőc sztárt ad, aki meg van győződve arról, hogy csak körülötte forog a világ. Gallusz Nikolett narrátorként gusztusosan testre simuló jelmezekben, szépen énekelve igyekszik elmesélni a történetet. Tihanyi Ákos koreográfus szédült tempót diktál a szereplőknek, Kocsák Tibor karmester, néha lelassítva a vágtát, röpke elmélázásra is lehetőséget biztosít. Kedves, sármos, szerethetően se füle, se farka produkció a József és a színes szélesvásznú álomkabát a Madáchban.

hirdetés

Írta: A. L. Webber – Tim Rice
Rendező Szirtes Tamás, Szerednyey Béla
Madách Színház

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor