Már elképzelni is abszurd, milyen lehet az, amikor a képzőművészetbe beveszi magát az elektromos áram,
 és sok-sok humorral, játékossággal és pimaszsággal átszőtt témává avanzsál. Főleg ha még azt is hozzáképzeljük, hogy az elektromos áram művészi átértelmezésének ötlete annak a Tomi Ungerernek a fejéből pattant ki, aki – elsősorban meseíró és illusztrátor lévén – a Helikon Kiadónál tavaly megjelent Nem puszilom meg a mamát című cicakönyvet, valamint Németország legművészibb illemhelyét, a Plochingen főterén álló, kacsingatós békával díszített nyilvános toalettet is elkövette. Mindennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy az ő felfogásában a Strasbourgi Elektromos Művek és az EDF Alapítvány számára készített rajzokon, karikatúrákon és plakátterveken rakoncátlankodó háztartási gépek, költőien, olykor romantikusan ábrázolt villamosvezetékek, furulyás krinolinbűvölők, kuglófszoknyás táncosok, mosógépbe gyömöszölt disznók és komputerekből előszálló ginek hirdetik az energia, egészen pontosan az elektromos áram áldásos, ugyanakkor sokszor túldimenzionált szerepét és hatását.
Francia Intézet
Július 18-ig
Ingyenes
|
vissza
vissza a lap tetejére
