PM Online | Korábbi cikkeink

Bernardo Bertolucci tíz évvel az Álmodozókat követően jelentkezett új filmjével. Számára, úgy tűnik, megállt az idő: az Én és te című mozija (készült Niccolo Ammaniti regényéből)
a felnőttkor határán innen és éppen túl lévő ifjú emberek viszony- és viszonyulási rendszeréről ad ízelítőt (másfél óra alatt többre nem futja), mint ahogyan 2003-as filmje is tette.

Főhősei újra csak (fél) testvérek, és megint egy zömmel szűk térben játszódó filmben találja magát a néző, a több szobás lakás helyett ezúttal az alagsorban. A helyhez illeszkedik a tartalom, a túlnyomóan egyetlen pincehelyiségben formálódó történet klasszikus kamara- (pontosabban: kamra) darab, aminek a lényegét a slágerré hízott Anna and the Barbies-számmal tudjuk összefoglalni: „kezdjetek el élni”. A zárkózott tinédzser, Lorenzo (Jacopo Olmo Antinori) annyira magának való, hogy szó szerint bezárkózik bérházi pincéjükbe, ahelyett, hogy középiskolai osztályával sítáborba menne. Alaposan felkészül egyhetes önkéntes remeteségére, az elsíbolt útiköltségen enni- és innivalót vásárol, illetve az alagsori bujkáláshoz szükséges egyéb kellékeket. Ám a jóleső, olvasással, zenehallgatással töltendő semmittevését váratlan és hívatlan látogató zavarja meg: 23 éves féltestvére, Olivia (Tea Falco) nyitja rá a vasajtót. A zaklatott sorsú nővér heroin-függését akarja mindenkitől rejtve kikezelni. A nagyon más habitusú fiatalok fokozatosan jönnek rá, sokkal több az azonosság bennük, mint elsőre gondolnák, összecsiszolódnak, és egy hét elteltével más emberként bújnak elő az alagsorból.
Bertolucci főhőseiben a világtól (a valóságtól) való menekülést teszi közössé. Kettejük között a kapcsolódási pont apjuk árulása, aki mindkettőjüket (előbb Oliviát, majd Lorenzót) – és mindkettejük anyját – elhagyta egy újabb asszonyért. A pincébe bújás alvilágjárási szimbóluma egyértelmű, míg Olivia a testi kínokat éli meg, Lorenzo a személyisége infernójában tévelyeg. Az utolsó császár Oscar-díjas rendezője visszafogott, a karakterekre koncentráló mozija (grandiozitást csak a filmzenében fedezhetünk fel: David Bowie) egy pályakezdő filmestől figyelemre méltó munka volna, de tőle inkább a tévébe való ujjgyakorlatnak számít.

Én és te
(Io e te)
Olasz, feliratos filmdráma
Rendező: Bernardo Bertolucci