Hangverseny
Händel: g-moll concerto grosso, op. 6/6
2008-25. szám / Fáy Miklós
A Siciliano Kamaraegyüttest Vashegyi György vezényli.
Sok van, mi csodálatos, például Händel mind a tizenkét concerto grossója,
 amit opus 6 jelzés alatt összegyűjtött, de a g-moll még a tizenkettőből is kitűnik. Ahogy mondani szokás, egészében és részleteiben is. Ami az egészet illeti, az ember nem nagyon érti, mi tartja egyben a művet, miért érzi azt, hogy ez ugyanaz a concerto, honnét tudja, mikor kell tapsolni. Mert nagyon szélsőségek a hangulatok és a zenei problémák, amelyekkel Händel küszködik – illetve dehogy küszködik, hiszen ettől olyan csodálatos a mű. Van egy rettenetesen bonyodalmas fúgatéma, furcsa, disszonáns hangsor, már az is csodálatos, hogy ebből a furcsa dallamból, ha annak lehet nevezni, milyen épkézláb és viharos tételt épít a zeneszerző, de még érthetetlenebb, hogy aztán egy vállrándítással belesétálunk egy pasztorális, édesen megnyugtató, lágy muzsikálásba. Mondjuk, azt sem hagyja annyiban, mert amikor beleszoknánk, hogy most olasz stílben ábrándozunk, hirtelen beindul a sikálás, gyorsul a ritmus, táncossá válik a zene. A végén megint a nyitó idill zárja le a tételt. A következő tétel marad Itáliában, Vivaldi-érzés, de azért van benne északabbi súly. És mehetnénk tovább, a rejtély úgysem oldódik meg, hogy mitől lesz a sok egy, és a sok maga hogyan lehet ennyire sok. Hacsak el nem fogadjuk válaszként azt, hogy: Händel.
| hirdetés
 |
|
Magyar Nemzeti Múzeum
21., szombat, 21.30
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
