Az Itt van Japán! 3.Előadóművészeti Fesztivál az Érintéspont Művészeti Alapítvány szervezésében rendezik meg 2013. szeptember 23–28. között. A programnak idén a Nemzeti Táncszínház és a Trafó Kortárs Művészetek Háza ad otthont.
A kezdetben a butoh előadásokra fókuszáló fesztiválprogramban most megjelennek a műfaj szoros határai közé nem sorolható, ugyanakkor a butoh filozófiáját tükröző előadások is. A társadalmi konvenciókat átlépő, tabu témákat sem nélkülöző, újító butoh műfajának szellemiségéhez sokkal inkább igazodik ez a nyitott gondolkodásmód, mely a kortárs előadóművészetek butoh filozófiája által inspirált művészeit és produkcióit is befogadja – mondta Batarita fesztiváligazgató.
Fesztiváljuk alapkoncepciója folyamatosan fejlődött, kereste az útját. Mi ennek a fejlődésnek a jelenlegi állomása? Mi a művészi koncepciójuk?
B.: A 2009-ben a kétévente megrendezésre kerülő programunk Butoh Fesztivál néven indult, amely akkor „az életkor erejére” helyezte a hangsúlyt. A nemzetközi előadók között a két legidősebb és legnevesebb japán mester, Tomiko Takai és Yoshito Ohno is vendégszerepelt akkor a Nemzeti Táncszínházban. 2011-ben Itt van Japán! lett a fesztiválunk címe, mivel a stílus legnevesebb, japán előadóit vonultattuk fel, Yoshito Ohno, Akira Kasai, Ko Murobushi és Yumiko Yoshioka személyében. Idén, amikor az Itt van Japán! Előadó-művészeti Fesztiválunk egyik otthona újra a Nemzeti Táncszínház, a fókuszunkat Japánon tartva, művészi koncepciónkat markánsan átalakítottuk. Pintér Gáborral, a fesztivál menedzserével megegyezett a véleményünk abban, hogy sokkal inkább a butoh filozófiáját tükröző előadásokat kell bemutatnunk, még ha azok nem is sorolhatók a műfaj határai közé, mint a butoh külső jegyeit felvonultató, esetleg értékes gondolatokat közvetítő előadásokat. Így került például a programba a Batik japán női társulat, amely a kortárs táncot képviseli.
A legfontosabb előadó azonban a fesztiválunkon harmadszor fellépő Ko Murobushi, a butoh egyik legismertebb és legelismertebb képviselője, akinek minden munkáját mélység és filozófia hatja át. A fesztivál keretein belül folytatódik a japán-magyar koprodukciós sorozatunk, emellett butoh workshopok, taiko dobelőadás, kiállítás és gasztronómiai bemutató is lesz. A művészi koncepciónkban felállított váltás nyitottságot, bátrabb befogadást igényel az érdeklődők részéről. A szélesebb, sokszínűbb színskála feltárásával szeretnénk megadni nézőinknek a lehetőséget, hogy egyszerűbben léphessenek erre az útra.
Mennyire nyitott az európai, ezen belül a magyar közönség a butoh filozófiájára, a távol-keleti művészetekre?
B.: Mind a Kelet, mind a Nyugat folyamatosan és egyre inkább nyit, érdeklődik a másik pólus iránt, amely a megismerésen túl egyfajta közeledést, kiegyenlítődést is jelent. A távol-keleti kultúra iránt tehát igen nagy az érdeklődés már hosszú ideje, de évről évre egyre nagyobb igényt tapasztalok az általunk közvetített, művészettörténeti és tánctörténeti szempontból igen jelentős kultúra-szelet megmutattatására is.
Az Ön számára mi a leginkább inspiráló a butoh filozófiájában és mozgásművészetében?
B.: Nézőként – hiszen gyakran vagyok az én is – olyan mélységekbe kalauzol bennünket egy-egy előadás, ahová egyedül nem lenne bátorságunk eljutni, lejutni. Mindemellett teljesen más aspektusból tekinthetünk önmagunkra, a világra, az univerzumra. Mindezt metafizikális módon, tabuk nélkül! Alkotó-előadóként megszűnök Batarita lenni, üres és semmi leszek, mely állapot a tudatosságában különbözik a meditációtól. A testem csatornává alakul, amely képes mindent átereszteni önmagán, képes mindenné átalakulni, így az egyéni értékek keresése helyett az univerzális kérdések és értékek kerülnek előtérbe, ami miatt nemzetiségtől függetlenül befogadható lesz az előadás mindenki számára.
Nemzeti Táncszínház, Trafó
2013. szept. 23–28.
Névjegy
Batarita koreográfus, táncos, rendező. Munkái – kortárs koreográfusként Magyarországon egyedi módon – szorosan kapcsolódnak az ázsiai kultúrához, ezen belül főleg a butoh tánchoz. Alkotásai során arra törekszik, hogy az Ázsiában szerzett tapasztalatait beépítse a hazai munkáiba, az itthoni impulzusokkal pedig átszője a kinti munkáit.
A Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakán végzett 2003-ban. A lengyelországi Kaliszban megrendezett XI. Nemzetközi Kortárs Táncfesztiválon elnyerte a legjobb koreográfusnak járó I. díjat, majd sorra kapta meg a legjelentősebb nemzetközi, kultúrával foglalkozó szervezetek alkotói ösztöndíjait.
2001-től rendszeresen koreografál, tanít, szóló és koprodukciós alkotásaival jelen van a világ színpadain, Japántól kezdve Svédországon át Mexikóig. 2009-ben rendezőként debütált a Magyar Állami Operaházban.
Hét évig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, majd egy-egy szemeszterre a Dance Centre School of Performing Arts nemzetközi tánciskola (Bangkok, Thaiföld) és a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára volt.
Az Itt van Japán! Előadóművészeti Fesztivál igazgatója.
|
vissza
vissza a lap tetejére
