PM Online | Korábbi cikkeink

A Római-part – mondhatni – legendás görög kifőzdéje nyitott egyfajta „referenciaéttermet” a magas elvárásairól és a megjósolhatatlan üzletmenetről híres Újlipótvárosban.

A hely nyitását többszörösen is nagy várakozások előzték meg, egyrészt a hatalmas, furcsa alakú, hodályelrendezésű épület évek óta kihasználatlan, üresen áll, vagy épp értelmezhetetlen funkciók szerint működik egy-két hónapot, másfelől a Római-part nincs épp közel, ezért a görög kosztért viszont sokan átjártak. A házhoz szállítás helyett maga az étterem jött házhoz. Aztán kicsit arcunkra fagyott a mosoly, az első hírek kivárhatatlanul lassú konyháról, arrogáns üzletvezetésről szóltak, ami Újlipótváros faluszerűen pletykálkodós társadalmában egyenlő a selyemzsinór elküldésével.
A hely berendezésére nem sok gondot fordítottak: az óriási hodály hodály maradt, nem csempésztek be görögös hangulatot, ami persze nem kötelező, viszont másmilyen hangulatot se. A két felszolgáló, a híreket sajnos igazolandó, elképesztően flegma, nem is értjük, honnan szalajtották őket. Látható a rutin, kettejük összecsiszoltsága, viselkedésük is összehangolt, és a hetvenes-nyolcvanas évek már szerencsére majdnem teljesen elfeledett stílusát képviseli. Kioktató, értetlenkedő, saját kényelmét kereső. Egy ilyen helyet innen már csak a konyha képes megmenteni, ha egyáltalán.
A kezdet ebben a tekintetben a biztatónál is jobb. A hideg „meze” és a meleg „meze” előétel-összeállítások egészen döbbenetesek, az ember szinte sajnálja magától a falatokat, nehogy túl gyorsan múló tünemény legyen a teli tál. A különböző sajtkrémek, padlizsánkrém, tzatziki, babsaláta, csípős csicseriborsókrém egytől egyig remeklések, érzékeltetni talán az is elég, hogy még a répasaláta is emlékezetes, pedig hát hátrányból induló műfajról van szó. A meleg összeállításban ugyancsak parádés sült juhsajtgolyó, sült paprika, színvonalat képviselő rántott rákolló, fetával töltött, spenóttal töltött sült tészták kelletik magukat, abbahagyhatatlanul. A pitával viszont nemcsak fukarul bánik a hely, de még a beígért adagot is lespórolja, mint ahogy sohasem érkezik meg a külön rendelt tőkehalikra-krém, a híres taramasalata sem, egyedül a számlán köszön vissza, tévedésből.
A vegyes tálak a gasztronómia kiszámíthatatlan, lutrinak számító fogásai közé tartoznak, a hely kínálatának keresztmetszetét hivatottak megmutatni, a valóságban azonban sosem ez történik, mint ahogy itt sem. Egy konyha tudását vagy a kínálat keresztmetszetét a degusztációs menü, a kóstolósor mutatná meg, a vegyes tálat rendelők így a legtöbbször csalódottak, mint ahogy mi is rendkívül csalódottak leszünk. A vegyes grilltálon nem tudták bevárni egymást a húsok: a húspogácsa kiszáradt, a gyroshús-diribdarabok ugyancsak szárazon szálasak, a hosszúkás darálthús-kolbászka lényegében viszont nyers, hiába lenne jó a fűszerezése. Az extrák extrájaként szereplő bárányborda viszont már kihűlt, szóval még a görög isteneknek se voltak hajlandók egyszerre elkészülni ezek a fránya húsok. A köretek (görög parasztsaláta, chips) vállalhatóak, de hát ha a főszereplő betlit fog ki, pár jól megsütött krumplikoronggal nem leszünk vidámabbak.
A végén a kisebb kavarás a számla körül már végképp morózussá tesz, mindezzel együtt biztosan jövünk még, mert azok az előételek sokkal nagyobb tehetséget sejtetnek. Legfeljebb dobozban hazavisszük, mint a Rómairól…