Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Kritika (5)
Európa Kiadó a hajón
2013-10. szám / IM

„Mi így vonulunk be a történelembe”, ezzel a klasszikussal kezdi az idén teljesen megújult Európa Kiadó, nyilván arra (is) utalva, hogy az európai uniós csatlakozás éjjelén is ezzel köszöntötték a hajó közönségét.

Ennek ellenére talán semmi nem áll távolabb Menyhárt Jenőtől, mint a nosztalgiázás. Tisztelet, fejbiccentés a múlt iránt: ez jöhet. Ilyen például az „Itt kísértünk” záró sorainak megkapó átírása a zenekar egyes tagjainak szétszóródására utalva. A zenekar már a Millenárison tartott úgynevezett „lemezbemutatón” is teljesen összeszokott képet mutatott, azóta csak még jobban összecsiszolódtak. (Nota bene a CD is csak most jelent meg, nyáron még nem volt se híre, se hamva…)
Az október 4-én, az A38-on rendezett koncerten Másik János most is imádnivalón flegma, „a Jenő” kihívó és ellenállhatatlanul arrogáns, újab­ban már színészi erényeket is csillogtat (például az egyik zseniális új szám, a Ki tudja hol van Nórika? címűnél). A nem is oly rég csat­la­ko­zott Kirschner Péter a tagcseréknek köszönhetően hirtelenjében nagy öreggé avanzsált, és élvezi. Az új tagok integrálódtak a zenekarba, friss ötleteik is itt-ott tetten érhetők. Darvas Bence egy zenebohóc hangszertárával és a legprofibb zenészek tökéletes felkészültségével teljes eksztázisban őrjöngi végig a koncertet. Fülöp Bence zöldfülű fiatal a legendás alapító, Kiss Laci „helyén” basszusgitározik: óriási felelősség, de elbírja. A dobos, Gyenge Lajos jól dobol, ritmusszekciót képezve jól működik együtt Darvas Bencével, de nem lehet ráfogni, hogy színpadi figura lenne. Lassacskán már az új számok is ülnek, kezdjük megszeretni őket (kivétel a megszokhatatlanul sikerületlen Smirgli és virsli), köztük egészen kiemelkedő opusok is akadnak, amelyek már most érezhetően felnőnek az immár kitörölhetetlenül bevésődött slágerekhez. Megújulás, tiszta erőből, elszántan és bátran. Mit mondjunk? Az őrületig fokozott Jó lesz nekünk végén már öregesen úgy kell éreznünk: a zenekar jobban képes pörögni, mint a közönség. Úgyhogy inkább jelen időben kéne: Még viszonylag jó nekünk…

hirdetés







vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor