Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat

Kóstolgatás – Posztolgatás
2008-26. szám / Galambos K. Attila, Szepesi Krisztina

A nyolcadik alkalommal megrendezett POSZT bámulatosan sok kísérőrendezvényt, úgynevezett off-programot kínál az alkalmi látogató számára is.
Bő 24 órás mintavételünk leginkább a fesztivál hatodik, keddi napjára esett, ám az idő bonyolult valami, szó lesz itt hétfőről, vasárnapról is és persze időhöz, térhez kevéssé köthető eseményekről is.
A POSZT fő színhelye értelemszerűen a színház és környéke, leginkább a sétáló- (Király) utca szabadtéri és egyéb műintézményei. Ám az est leszálltával egyre inkább a pécsi püspökség tulajdonában levő Dante café körül s a közvetlen szomszédságában elterülő sétatér szabadtéri színpadánál, valamint az onnan kígyózó ételek és borok utcájának standjain sűrűsödik az élet. És ez így jó, mert messze vagyunk a színháztól, lehet hangoskodni, dajdajozni, mulatni és nem zavarja a versenyprogramot. Kivéve amikor mégis. A szabadtéri színpadtól bakugrásnyira levő Leőwey Gimnázium volt a helyszíne a KoMa versenyelőadásának. Kezdés 21 órakor. Ugyanekkor kezdett volna a Jacked a sétatéri színpadon a szép nevű POSZT-PANKKK kortárs könnyűzenei koncert keretében. Ám az ifjú fehérvári zenészek koncertjét ott a helyszínen, néhány perccel a kiírt időpont előtt lefújták. Merthogy bezavar a színdarabba. Kár, hogy a programot hetek óta lehetett tudni, így legalábbis érdekes, hogy negyedórával az esemény előtt derül ki a csillagok ily szerencsétlen együttállása. És hát mifajta gőg kell ahhoz, hogy az ingyenes könnyűzenei koncert marad el egy, az adott helyzetben egészséges kompromisszum – ti játsztok fél órát, ti vártok ugyanennyit – helyett. Máté Péter szervező a hibát elismerte, magára vette, de akár meg is előzhette volna. Már csak az a kérdés, hogy a PANKKK-program támogatásával hogyan számolnak el a szervezők?
Másnap reggeli telefon tudakolja, ott voltam-e, amikor a Bodó… Tört, zúzott és botrányt csapott. Legalábbis a bulvársajtó szerint. Nem voltam, de más sem. Mert nem ott és nem úgy. Volt rövid szóváltás, aztán komoly rosszullét és kórházi ápolás. Jobbulást. Ez a történet nem a POSZT-ról és nem a különdíjjal kitüntetett darab rendezőjéről szól. És nem is csak a sajtóról, hanem a bulvárhírek keddi megjelenése után szorgos nyomozásba kezdő rendőrségről is. De negatívból ennyi elég is, mert okos beszélgetés zajlik Márton László A nagyratörő című darabjáról a szakmai beszélgetések keretében (az összes beszélgetés megtalálható a fesztivál honlapján). Sokan vannak, meleg is van, és a hallgatóság kicsit későn kapcsolódik be, de ott van író, társulat, mások is, jó és fontos programpont ez. A délutánba belefér még egy felolvasószínház – Lukas Baerfuss A busz című darabját Lukáts Andor rendezte –, de a posztmodern egzisztencializmus nem különösebben izgalmas, ha csak az nem, hogy a szereplők szövegei válnak valósággá a darabon belül, és ez lendíti tovább a halovány cselekményt. Sok-sok meghökkentő és kevésbé formabontó jelmezzel – Nagy Fruzsina és Szűcs Edit alkotásaival – találkozom, kedves ifjútini újságolja, hogy lefényképezte a Bodrogit, aki szintén örült, és már az estébe hajlóan könyvbemutatón találom magam. Az utolsó koncertjüket 2004-ben adó Burzsoá Nyugdíjasok dalszövegeit, képeit, plakátjait, egyebeit felelevenítő, valóban pazar kiállítású kötetből Matta Lóránt olvas fel. A szövegek ugyanúgy élnek, ugyanolyan meghökkentően szellemesek és primitívek, mint koncerten. Betegre nevetem magam. A kötetet azonban csak igazi rajongóknak és gyűjtőknek ajánlhatom, mert az alkalomnak szóló 14 000 Ft-os ár (ajándék CD-vel!) már a múlté, szürkébb napokon egy ezressel többe fáj.
A HoppArt társulat előadásán, a Pécsi Horvát Színház szabadterén zsúfolt ház várja a címével régóta hívogató Halálkemény – a mi dájhárdunkat. Szerencsére az előadás jóval több egy hollywoodi sikerfilm magyarításánál, bár abban sem rossz. Önfeledt játék a színpadon, kismillió ötlet – még az idei válogató, Kukorelly Endre is megszólíttatik –, meghökkentő Európa Kiadó-dalbetétek a társulat előadásában, de a legjobb mégis az amerikai filmes dramaturgia kifigurázása és tarthatatlanságának egyáltalán nem tolakodó bemutatása.
Elmúlt 10, a Dantéban már egyre többen, de még hátra van a napból a Mi ez a hang? (Dzsessztetés), a Katona József Színház társulatának válasza a Krétakör Színésztánczenekarára. Az idei versenyprogramból kimaradó színház előadását természetesen zsúfolt ház várja a Bóbita Bábszínházban, és nem is kell csalódni a Máté Gábor rendezte dzsessztörténeti és önelemző estben. A DVD-n is megtekinthető előadásban a legmeghökkentőbb mégis az, hogy nincs hangszer, ami kifogna Keresztes Tamáson.
Hajnali háromkor a Dante kertje még zsúfolásig tele, a mediterrán életérzés megnyugtató szemrevételezésével, fejet hajtva búcsúzom a 8. POSZT-tól.


POSZT off
hirdetés


Nem is az, hogy az eső gyakorlatilag elmosta az első napokat. Persze mégis. Aztán ott volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház öt tényleg lelkes színésze, akik nem nézhették tétlenül a seregnyi, színházra éhező, csillogó szemű kölyköt, s a szabadtéri színpadról sebtében becuccolva, „zanzásítva” vezették elő egy kávézó teraszán Csukás István és Darvas Ferenc Ágacskáját, mely egy mókásan identitászavaros vagy csupán emlékezetkiesésben szenvedő ifjú hajtás története. Horváth Sebestyén Sándor mesemondóként frappánsan rögtönzött, miközben Polgár Péter emlékezetes és egyben fergeteges béka-alakításával győzött meg. Éry-Kovács Zsanna hangban talán nem volt erős, de bájos játékával levette a lábáról a kissrácokat, mint ahogyan Nagy Karina fogatlanságából adódóan „pöfe” egerét és Szemkeő-Szabó Zoltán kacsáját is nehéz elfelejteni. És bár az eső nem csendesedett a kultúra láttán, Ágacska végül mégis rájött, ő is hasznos tagja a társadalomnak. A Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves musical szakos hallgatói is „dalban mondták el” a Bóbita Bábszínház színpadán, hányfélék vagyunk, s mégis mind emberek. Öröméneklés volt ez a javából, ahogyan Mózes Anita szemtelen ellenállhatatlansággal finn népdalt adott elő, vagy mikor Gulyás Balázs az off-Broadway-ra repített egy füstös kocsma jobb sorsra érdemes takarítószemélyzeteként. A koreográfia nem mindig volt a helyzet magaslatán, néha közhelyesen esetlen figurák sorjáztak, de Molnár Gyöngyi Allah nevében című jelenetében már keményen karakteres mozdulatokkal mentette meg a helyzetet Vári Bertalan, mint ahogyan Kis Domonkos Márk szerb szerelmes dalánál is izgalmasnak bizonyult a „részeges-dülöngélős” népi jelzésekkel.
A fesztiválon most először olvastak fel külföldi kortárs darabokat, így fültanúi lehettünk például egy finn műnek is, mely kevésbé mondható darabnak, mint amennyire vicces, de mindenképpen fontos megemlíteni a sötét gondolatokkal terhelt, művészi hajlamú, kissé antiszociális komputerzsenit meggyőzően formáló Orosz Ákost.
Ladányi Andrea volt az, aki amellett, hogy prózai alakítását elismerendő díjjal is távozott a fesztiválról, végképp kiverte a biztosítékot. Pár nappal Az öreg hölgy látogatása előtt ugyanis ismét meggyőzött arról, hogy színpadi jelenléte táncosként még mindig összehasonlíthatatlanul borzongató. A 2 solo 1 duett est első részében megrázóan katartikus történetet mesélt a végül mindent feledve boldog embriópózban pancsoló szörnyetegről, az emberről, mint ahogyan záró szólójában is humorral és valamiféle társadalomkritikaszerű felhanggal figurázta ki a sztárságot, a mindenkinél egyenlőbbek egyre terebélyesedő csapatát.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Kaposvári Egyetem alkalmazott látványtervező szakának diákjai pedig ígéretes képet mutattak a jövőbeni vizuális perspektíváról. A Civil Közösségek Házában kiállított Csehov- és Shakespeare-darabokhoz álmodott vészjósló, olykor komor, máskor jéghidegen fénylő vagy épp bátran könnyed tervekből néhányat talán életnagyságban is láthatunk majd egyszer színpadon.
Végül aztán kisütött a nap, és Pécs főutcáját elárasztotta a kultúrára vágyó közönség, akik ezúttal is, mint minden évben legalább este hatig várhattak arra, hogy akkor aztán minimum három, szinte azonos időben kezdődő előadás közül válasszanak összesen egyet, melyet elejétől végéig megtekinthetnek. Nem is beszélve a vérforraló francia futamról a versenyautózás királykategóriájában vagy a hollandok mellbevágóan meglepő játékáról az EB-csoportmérkőzéseken, már ha nem tudtunk volna véletlenül dönteni, hogy épp melyik előadásra menjünk be…




vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor