Pompás karácsonyi ajándék irodalomkedvelőknek ez a küllemében is rendkívül szép könyv – különösen irodalomkedvelő szerelmesek esetében, esetleg miheztartás végett bejelölve, hogy ilyen vagyok, így szeretném, így meg nem, legyél te az én kis Török Sophie-m, legyek én a Te pici Kosztolányid, szólíts Didének!
Tavaly némi gyanakvással vettem kézbe a negyven magyar író szerelmi életét bemutató első kötetet, de hamar megnyugodtam. Nyáry Krisztián nyílt kártyákkal játszik, most is újra bevallja, fő célja a szórakoztatás, vállalja még azt is, hogy irodalmi bulvárt ír, de rövid életmeséi igen messze vannak a lapok „Károly elhagyta Enikőt, aki még vissza se ment hozzá” féle pletykáitól – és hát akikről ír, azok is messze vannak Károlytól és Enikőtől, mint Vas István Wass Alberttől. S az is deklarált célja a szerzőnek, hogy kedvet csináljon a bemutatott írók műveinek olvasásához. Erre pedig igencsak szükség van. Kérdés persze, alkalmas-e ez a könyv, ez a műfaj erre. Vitatkozhatunk rajta – én egyértelműen úgy gondolom, igen, különösen Nyáry Krisztián kezén. Mértéktartással, ízléssel és invencióval ír, ritka – bár azért akad – a henye, túl könnyed, leegyszerűsítő megfogalmazás. (Azért az írások sorrendjét megmagyarázhatná valaki.) Az olvasókat pedig érdekli a nagy alkotók magánélete, a művek hátterének ismerete pedig igenis segítheti az alkotások megértését. Fennáll persze a veszély, hogy valakiben csupán annyi rögzül Adyról: vérbajos alkoholista volt, de úgy vélem, a szerző harmincezer (!) facebookos követőjében ennél mélyebb kíváncsiság és főleg nagyobb érzékenység él.
|
vissza
vissza a lap tetejére
