PM Online | Korábbi cikkeink

Miután egy puccos árverésen 50 000 dollárt fizetett ki egy, a Kennedy-házból származó mérőszalagért, Juan Molyneux belsőépítész így sóhajtott föl: az első dolog, amit otthon megmértem vele, az a józan eszem volt.

Talán nem csak benne, másokban is felmerül: miért fizetünk (már, aki teheti) csillagászati összegeket híres emberek hétköznapi, használati tárgyaiért? Egy kísérletben Obama elnök vagy épp George Clooney állítólagos pulóveréért lehetett licitálni. A megajánlott összegek egyre csökkentek, minél több információt osztottak meg a kutatásvégzők arról, hogy a pulóvert előtte teljesen és sokszor sterilizálták, majd kiderült, hogy sosem hordta az illetékes, majd még az is, hogy ajándékba kapta és érintetlenül továbbadta. Egyre kevésbé volt vonzó a tárgy, lassanként elvesztette gyöngyházfényű csillogását a kísérleti alanyok fantáziájában. De befolyásolta az elképzelt üzlet értékét az is, ha előre kikötötték: senkinek sem mondhatja el az alany, milyen tárgy van a birtokában és még viselni sem engedik neki a pulóvert. Hordani sem lehet, dicsekedni sem: hát kell a francnak. Egy hasonló rugóra járó kísérlet bebizonyította, hogy mindez az indokolhatatlan érzelmi kötődés még – teljesen egyforma – söralátétekkel is működik: a delikvens jobban szerette azt a söralátétet, amit a kettő tök ugyanolyan közül választott.
Paul Bloom könyve izgalmas kísérleteket és elméleteket bemutatva, nyolc fejezeten, nyolc témakörön keresztül boncolgatja, miért köteleződünk el tárgyak irányába, miért éreznek leküzdhetetlen vágyat bizonyos emberek egyes ételek iránt, hogyan működik a szexuális vágy, vagy éppen hogyan befolyásolja a képzelet az élvezeteink mértékét. Épp mostanában bukkant fel ismét a Facebook-on például az a híres, 2007-es kísérlet, amikor a világ egyik legkiválóbb hegedűművésze, Joshua Bell egy 3,5 millió dollárt érő Stradivari hegedűn utcazenél egy washingtoni metróállomáson, miközben közönyös utasok ezrei mennek el mellette pillanatnyi figyelmet sem szentelve neki. A kísérlet azt támasztja alá, hogy a teljesítmény okozta élvezet függ a kontextustól, a helyszíntől, az információtól: a fiatalember 32 dollárt hegedült össze, és feltételezhető, hogy pár nappal korábbi koncertjén, a bostoni Symphony Hallban ennél nagyobb gázsit kapott ugyanezért a műsorért, a gyönyörűségtől elaléló hallgatók rajongásától ölelve.
Felháborodott pulykák mesélhetnének ugyanakkor egy ötvenes évekbeli szexuális kísérletről, amelyben azt vizsgálták, mi váltja ki bennük leginkább a szexuális ingert. Egy élethű pulykanőstény bábnak kellették magukat a csőbe húzott hímpulykák, peckesen lépdeltek, hurrukoltak, felfújták magukat, és persze meg is hágták a maguk módján a szemléltetőeszközt. A kutatók ezt követően lépésről lépésre lebontották a bábot, de az mindvégig vonzó maradt a hímek számára, mindaddig, amíg csak egy darab bot és egy pulykafej maradt belőle. Ez a verzió még a korábban próbált fejetlen testnél is jobban lázba hozta a pulykákat. Egyszóval furcsa dolog az élvezet tárgya és mozgatórugója, bővebben erről a Yale Egyetem pszichológiaprofesszorának könyvében olvashatunk.