Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat

Más ritmusban
2008-26. szám / Interjú

Dés András ütőhangszeres nevét ismerhetjük Palya Bea vagy a Szájról Szájra lánytrió lemezeiről,
de játszott a Mitsourával, Balázs Elemérrel és a Jazz+Azzal is, többek között. Tavaly októberben mutatkozott be saját triójával. Ennek kapcsán beszélgettünk. Nagyon sok jó jazzdobosunk van. Te hova helyeznéd el magad közöttük? D. A.: Talán nagyképűen hangzik, de akkor is így van, hogy itthon eléggé egyedi, amit csinálok. Kialakítottam egy sajátos, hibrid felszerelést, ami hagyományos dobcuccból és különböző ütőhangszerekből áll össze. Azt szoktam mondani, hogy a jobb kezem dobosként funkcionál, a bal meg ütősként, de azért alapvetően ütőhangszeresnek tartom magam.
Az előnye ennek a kettőségnek, hogy egyedi, a hátránya pedig, hogy kerültem már olyan helyzetbe, hogy nem tudták, mit várjanak el tőlem az adott zenei szituációban. Ezzel a dilemmával még én is küzdök, hogy hová helyezzem el magam, de lassan megtalálom a helyemet, amiben sokat segít, hogy a triómban – meg egyre több zenekarban (Lukács Miklós Quintet, Fekete-Kovács Kornél Quintet vagy Szalóki Áginál) – én vagyok A Dobos.
Legutóbbi, a Nyitott Műhelyben tartott triókoncertetek után kialakult egy beszélgetés, ami arról szólt, hogy a hazai jazz-zenészek egy része nem nézi jó szemmel a ti páratlan ritmusú muzsikátokat. Mi az oka ennek? D. A.: A harmóniák tekintetében már egészen a mélyre lementek a jazz-muzsikusok, a ritmikai világ boncolgatása viszont csak az utóbbi időben indult el. A jazzben manapság sokan igyekeznek belemenni különféle ritmikai játékokba, s ezt mások kritikusan szemlélik. Utóbbiak azt mondják, öncélú, erőltetett dolog páratlan metrumokkal bíbelődni. Ha az ember nem tud felszabadultan zenélni benne, mit sem ér az egész. A másik oldalt viszont izgatja a dolog, foglalkozik vele, és bízik benne, hogy valami új és jó dolog sül ki belőle. De átugorhatatlan szakadék még nem nyílt a két szemlélet között, ezek inkább csak amolyan építő jellegű beszélgetések, s nem vérre menő viták.
A triódban kik a zenésztársaid, és miért pont őket hívtad meg magad mellé? D. A.: Szandai Mátyás bőgőzik, Oláh Szabolcs gitározik. Persze sok más bőgős és gitáros van, akiket szeretek, de azokhoz a zenei-ritmikai problémákhoz, amik foglalkoztatnak, és azokhoz a dalokhoz, amiket írok, nem tudnék másokat elképzelni. Volt, hogy valamelyikük nem ért rá egy-egy koncertre, de nem akartam és nem is tudtam volna pótolni őt, így inkább nem léptünk fel. Hasonlóan gondolkodunk a zenéről, elsőrangú partnerek.
Mik azok a zenei-ritmikai problémák, amik téged foglalkoztatnak? D. A.: Egyfelől páratlan metrumokban játszani, de ez egyre kevésbé nagy feladat, mert egészen sokan zenélnek már így. Mindenféle metrikai modulációk, bizonyos ritmusok különböző módon való felosztása, egyszóval olyan ritmikai problémák, amik elsősorban az indiai zenéből jönnek. A ritmus világának mélyebb megismerése izgat. Aztán szeretnénk a számunkra is bonyolult dalokat úgy előadni, hogy a közönség számára könnyednek hassanak, illetve bonyolult metrumokban érthető, dallamos zenét írni.
hirdetés


Nálatok a trióban ki írja a számokat? Közös munka eredménye, vagy te lennél a fő zeneszerző? D. A.: Nekem elég határozott elképzelésem van a számok harmóniáját, dallamát és ritmikáját tekintve. A témákat én viszem, de a formát együtt találjuk ki. Kimondottan kreatívak a zenészeim, akik mindig konstruktív ötletekkel állnak elő. Például én ütőhangszeres vagyok, ezért egy-egy harmóniai kérdésben gyakran ők adják a végső megoldást.
Te játszol más hangszeren is? Eleve egy jazz-zenésznek jó, ha sok hangszeren játszik? D. A.: Szerintem nagyon fontos lenne, hogy a zongorához minden jazz-zenész értsen, az mindennek az alapja. Én valamennyire konyítok hozzá, a dalszerzésben sokat számít, de persze a színpadra nem állnék ki.
Tavaly októberben tartottátok a bemutatkozó koncerteteket, de mióta léteztek, és most éppen hol álltok? D. A.: Tavaly májusban kezdtünk el próbálni, és októberre értünk úgy össze, hogy kiálljunk a közönség elé. Most pedig már ott járunk, hogy szeptember végén felvesszük az első lemezünket, ami az idén meg is jelenik, 8–10 dal lesz rajta. A problémánk ott van, hogy egyelőre nem tudunk havi egy koncertnél többet tartani. Pedig egy jazz-zenekar akkor fejlődik igazán, ha sokat lép fel. Próbán az ember agyal zenélés közben, a koncerten meg nem, az egy más állapot, ott a muzsikus ösztönből zenél.
Legközelebb mikor léptek fel? D. A.: Lesz pár kisebb koncertünk és fesztiválfellépésünk a nyáron, de ami mindenképpen szót érdemel, a XI. Sambosi Jazzfesztivál. A nyitónapon, július 29-én lépünk fel a Pesti Vármegyeháza díszudvarán, a Szabó Dániel Trió társaságában, és nem kizárt, hogy a két fellépést követően dzsemmelünk majd egyet közösen, levezetésképpen. Izgalmas estének ígérkezik. WG

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor